"Nem lobbiztam a nemzetbiztonsági bizottság elnökségéért, sőt bizonyos értelemben engem is meglepett. Semmiféle ilyen irányú törekvésem nem volt,(…) egyszerűen ez jutott a Kereszténydemokrata Néppártnak" - így nyilatkozott az elnöki szék elnyerése után. Ha nem ambicionálja a posztot, miért nem adja át másnak?

- A Kereszténydemokrata Néppárt egyetlen helyet kapott a nemzetbiztonsági bizottságban. Régóta foglalkozom biztonságpolitikával, a testület tagja is voltam korábban, az Orbán-kormány idején pedig államtitkárként dolgoztam a területen. Nem szoktam pozíciókért lobbizni, nem az én stílusom. Most sem történt ilyen, ha voltak is háttéregyeztetések a bizottság elnöki posztról, azokról nem tudtam. Megtiszteltetés az elnöki feladat.

- Figyelemreméltó kérdéseket vet fel a KDNP elnöki posztja a bizottság élén. Ha úgy tetszik, politikai szervezetén keresztül a katolikus egyháznak ezután rálátása lehet nemzetbiztonsági ügyekre. Félretéve a vatikáni hírszerzéssel kapcsolatos elméleteket, abban azért megállapodhatunk, hogy a dolog kényes, feltételezésekre ad okot, de legalábbis szerencsétlen.

- Én nem érzem szerencsétlennek. Ám való igaz, talán szerencsésebb lett volna, ha a KDNP a maga politikai hitvallása alapján inkább szociális területet vihetne a bizottságokban, de ezekre más pártok tartottak igényt. Olvastam én is az összeesküvés-elméletet és tulajdonképpen ideje bevallanom, hogy valóban ürgebőrbe csomagolva, búvárruhában, a Duna felszíne alatt szoktam átadni operatív jelentéseimet a vatikáni hírszerzésnek. Ugyan már, nevetséges feltételezések ezek. Nyugat-Európában számos kereszténydemokrata politikus tölt be fontos pozíciókat, ezen az alapon Angela Merkel német kancellárt is megvádolhatnák vatikáni kémkedéssel. Ezt természetesen senki sem gondolhatja komolyan. Túl azonban a mosolygáson, az is felmerült bennem, hogy szerencsés dolog-e valakit a kereszténydemokrata értékrendje, a hitbéli-, vallási elkötelezettsége alapján előítéletekkel kezelni. Ez talán már a vallási-, faji megkülönböztetés korlátait is feszegeti, ami kétségkívül nem szerencsés.

- A második Gyurcsány-kormányban nem lesz titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárság, a szervezetek a kancellária alá tartoznak majd. A szolgálatokon belül is reform készül. Merre tovább titkosszolgálatok?

- A nemzetbiztonsági szolgálatok jövője, irányítása kulcsfontosságú kérdés. A szolgálatok jövője az ország biztonságos jövőjével függ össze. Fontosnak tartom, hogy a szervezetek mindig megkapják a nyugodt és felelősségteljes munkavégzéshez szükséges anyagi és emberi feltételeket. Sokan ködösnek, "James Bond-szerűnek" látják a szolgálatokat, holott fontos, történelemformáló jelentőségük van. Hogy az új kormányzatnak milyen szándéka van a szolgálatokkal, egyelőre nem világos. Szilvásy György miniszterjelölti meghallgatásán sem derültek ki konkrétumok, igaz, hagyni kell még időt az új kabinetnek, hogy kidolgozza a pontos irányelveket. Meglátjuk, hogy a kormány milyen előterjesztést nyújt majd be, kit jelöl ki a szakterület irányítására és majd ezután tudunk állást foglalni. Vannak olyan hírek, hogy az Információs Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Hivatalt összevonnák, ez azonban szakmailag nem lenne indokolt. Sehol a világon nincs arra példa, hogy két klasszikusan elkülönülő szervezetet (hírszerzés és kémelhárítás) egy kalap alá vegyenek. Lehetnek ugyan költségcsökkentési indokai, szakmailag azonban nem lenne szerencsés. Persze egyelőre ez is csak pletykának minősíthető, hiszen konkrét elképzelésekről hivatalos formában egyelőre nem tudunk.

- A választási kampány hajrájában szlovák titkosszolgálati jelzések szerint bizonyos bűnözői körök robbantásos merényleteket akartak végrehajtani a nagygyűléseken. Az ügy hetekig uralta a közbeszédet, a választások másnapján azonban mintha egyszerűen elfelejtettük volna. Kampánylufi volt vagy valódi fenyegetés?

- Az esetről tartott bizottsági tájékoztatón az akkor hivatalban lévő államtitkár valós fenyegetésről beszélt. Tény, hogy ez a beszámoló sokunknak nem volt meggyőző. Néha úgy érzem, hogy a titkosszolgálatokat a politika olykor saját önigazolására használja fel. A kampány előtt egy ilyen információnak a bejelentése kétségtelenül kérdéseket vet fel. Azzal nem árulok el államtitkot, ha megemlítem, hogy a szlovák társszervek levele "Tisztelt Kollégák!" címzéssel érkezett, ami ebben a szakmában igencsak szokatlan és sokatmondó. Nem jó, ha a szolgálatokat nem a feladataikra használják a politikai erők. Hiszem, hogy a titkosszolgálatok működése össznemzeti ügy kell, hogy legyen.

- Emlékezetes politikai eseménysor volt, amikor lemondott a Fidesz frakciójában betöltött kabinetvezetői posztjáról és a honvédelmi bizottság alelnöki posztjáról is, miután pártja rossz néven vette, hogy a frakciófegyelmet megsértve az uniós csatlakozásról szóló szavazáson egyedüliként a nem-gombot nyomta meg. Ma is így cselekedne?

- Felesleges erről beszélni, mert ezen már túlvagyunk. A kérdés eldőlt, ráadásul a csatlakozás kapcsán a nép maga döntött, a Parlament csak szimbolikusan szavazott. Az ember mindig az adott körülmények és adott pillanatban érzett erkölcsi és politikai moráljának megfelelően szavaz. Érdekes egyébként, hogy nem először kérdezik tőlem ezt. Nem szeretném, ha ezen egyetlen momentum kapcsán kerülnék be a történelemkönyvekbe. Hozzáteszem, hogy Javier Solana spanyol politikusként még a hazája NATO-csatlakozása ellen szavazott, később pedig ő lett a NATO főtitkára. Fontos üzenete van tehát annak, hogy ki hogyan szavaz, de messzemenő következtetéseket nem szabad belőle levonni. Egy voksot az adott kor és adott szituáció határoz meg.

- Solana példájából kiindulva akkor Ön is magasra ívelő nemzetközi karrier elé néz. Apropó karrier. Szokott beszélgetni még Orbán Viktorral? Nem haragudott meg a Fidesz elnöke azért, hogy egy másik párt tagjai közt ül a Parlamentben, még ha a frakciója oly kedves szövetséges is?

- Nem hiszem, hogy okot szolgáltattam volna arra, hogy Orbán Viktor haragudjon rám. Többször beszéltem vele, nemzetbiztonsági kérdésekben kikéri a véleményemet. A politikában amúgy sem szerencsés bárkire is haragudni hosszú távon. Idő kell ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a frakciószövetségben. Előbb-utóbb menni fog.