Az idegenek imája nem segít a betegeken, ha azok nem tudnak róla - derült ki a témában az eddigi legtudományosabb kutatásból. Az észak-karolinai Duke Egyetem által koordinált felmérés során 1999 és 2002 között kilenc amerikai kórházban 748 szívbeteg ember sorsát vizsgálták. A páciensek egy részéért 6-30 napon át imádkozott egy tucatnyi keresztény felekezet, illetve a zsidó, az iszlám és a buddhista egyház hívei.

Amerika vallásosságáról már az a tény is sokat elárul, hogy komoly tudományos intézmények többéves, költséges kutatási programot bonyolítottak le az imáról. A Mantra II. névre keresztelt felmérést meg-előzően több, vitatott tudományos értékű tanulmány igyekezett bizonyítani az imádság gyógyító hatását. Amerikaiak milliói élnek abban a biztos tudatban, hogy kitartó imával egy ismeretlen beteg állapotán is javíthatnak.

Tény, hogy a vallásos személyek általában nagyobb lelkierővel viselik a betegséget, és a felmérések szerint ez növeli a felépülés esélyét. Az is mérhető, hogy a vallási közösséghez tartozóknak az átlagosnál nagyobb hányada kapja meg a szintén jótékony hatású szociális támogatást. Ha azonban sem az orvos, sem a beteg nem tud arról, imádkozik-e valaki a páciensért, akkor az "istentelen" kontrollcsoporthoz képest a túlélést illetően nem sikerült kimutatni semmilyen statisztikai differenciát. Igaz, a módszerek sem voltak tökéletesek: a kutatóknak fogalmuk sincs, hogyan lehetne mérni az imádság intenzitását vagy mennyiségét. A rokonok, barátok imádságának esetleges zavaró hatását sem tudják kiküszöbölni - arról nem is szólva, hogy még csak nem is biztosak benne, van-e ilyen.

Az imádságban rendületlenül bízóknak a tudományos kudarcra is kikezdhetetlen magyarázatuk van: Istent nem lehet kutatni, nem lehet tudományos vizsgálat tárgya - jelentette ki a The Washington Postnak a New York-i Presbiteriánus Kórház lelki gondozási igazgatója, Raymond Lawrence lelkész. A szintén New York-i Columbia Egyetem orvosi karának viselkedés-élettani professzora, Richard Sloan szerint azonban nincs is mit vizsgálni. A világegyetemben nincs semmilyen ismert tényező, amely arra utalna, hogy emberek egy csoportjának az imái gyógyító erővel bírnának vagy távolról befolyásolnák egy másik embercsoport egészségi állapotát.

A kaliforniai Absztrakt Tudományok Intézetének kutatója, Marylin Schlitz úgy véli, hogy mivel az amerikaiak nagy többsége imádkozik, a tudósoknak kötelességük a jelenséget "szigorú tudományos perspektívába" helyezni. Úgyhogy várhatóan hamarosan következik a Mantra III., majd ha az imádság ereje esetleg megint nem nyerne bizonyítást, folytatódik a vita arról, nincs, vagy ha van, egyáltalán kutatható-e az Úristen.