Apró vihart kavart a köztisztviselői esküminta utolsó mondata, amely - mint ismeretes - így szól: "Isten engem úgy segéljen!". Az ügyben MSZP-s képviselők kérték az állampolgári jogok országgyűlési biztosának állásfoglalását, mert véleményük szerint ez a szövegrész sérti a köztisztviselők személyes adataihoz való védelem jogát. Az ombudsman az adatvédelmi biztos jogkörében is eljárva olyan véleményt alkotott, hogy ebből a szövegrészből nem lehet az eskütevő vallásosságára következtetni. Először is nem tudom, hogy az újság pontosan közvetítette-e az ombudsman szavait. A vallásosság ugyanis nem azonos az istenhittel. Lehet valaki istenhívő, de nem vallásos. A szövegrész nem a vallásosságra utal, hanem az istenhitre. Egyébként - az érdemre való váltás előtt - szerintem a szöveg értelmetlen. Az esküminta felsorolja, melyek azok a kötelezettségek, amelyeket a majdani köztisztviselőnek tevékenysége során meg kell tartania. Nem ismerem az esküminta teljes szövegét - amelyet ugyan többször hallottam -, de azt nyilvánvalónak tartom, hogy az alkotmány rendelkezéseinek megtartása benne szerepel. Ha most ezt a kötelezettséget összevetem az isten engem úgy segéljen zárómondattal, mi "jön ki belőle?" Úgy segéljen engem az isten, hogy e kötelezettségemet a többivel együtt megtartom? Ha tegyük fel az eskütevő nem tartja meg az alkotmány valamely alapvető rendelkezését, akkor ő vala- milyen "istencsapással" is bűnhődik? Erre vállal kötelezettséget egy esetlegesen bekövetkező negatív magatartásra? Az én szerény véleményem szerint - ellentétben az ombudsman állásfoglalásával - lehet az eskütevő vallásosságára (istenhitére, ateista meggyőződésére) következtetni. Nyilván ha az eskükivevő előtt ezt a mondatot nem mondja, és így "nem igényli" az isteni segedelmet, ebből már lehet következtetést levonni. Az istenhit és a vallásosság vagy tagadásuk a legbensőbb emberi "szférának" egyike. Az más kérdés, hogy valaki nem tagadja vallásos meggyőződését és ezt láncon függő kereszttel vagy feszülettel kifejezésre juttatja. Ez is a legbelsőbb magánügy keretébe tartozik, de ez a személy döntése és ezzel a törvények megtartása mellett úgy dönt, ahogy azt jónak látja. A teljesség kedvéért még azt is meg kell jegyezni, hogy a vallásoktól függő világunkban a diszkriminációtól való "félelmében" az eskütevő akkor is mondja a zárómondatot, a szükségtelennek tartja, hadd hallja az eskükivevő és más jelenlevő, hogy istenhivő,azt gondolva: "mit tudom én?" Nem én találtam fel a "spanyolviaszkot" de helyesebb lenne ha az eskü helyett a "fogadalom" kifejezést használnák.