Még egyszer a KDNP-ről és a titkosszolgálatról
2006.06.20. 13:52
Közelmúltban megjelent írásomban (Kereszténydemokrata Kémpárt, Népszava, 2006. június 8.) felhívtam a figyelmet arra a tényre, hogy az új országgyűlés bizottsági pozícióinak leosztásánál meglepő módon a KDNP kapta a titkosszolgálatokat ellenőrző Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki pozícióját.
Cikkemet követően a KDNP részéről olyan megnyilatkozások láttak napvilágot, melyekből egyrészt az tűnt ki, hogy nem értették meg, illetve félreértették írásom mondanivalóját, másfelől pedig több tekintetben megpróbálták félremagyarázni azt. Ezért most néhány pontban próbálok reflektálni e nyilatkozatokra, illetve próbálom még pontosabban megvilágítani a problémát.
Mindenekelőtt leszögezem, hogy írásomban egyetlen szóval sem állítottam, hogy a KDNP össze lenne fonódva az Opus Dei-vel. A hírhedté vált katolikus szervezetet annak illusztrálására említettem meg cikkemben – mintegy érthetővé téve a KDNP merőben szokatlan parlamenti prioritásválasztását -, hogy hogyan és milyen célok érdekében tevékenykednek a jelenlegi pápa által az egyházi törekvések szolgálatában álló „kreatív kisebbségnek” nevezett katolikus egyházi és civil szervezetek. Az Opus Dei tevékenységével kapcsolatban a szervezet alkotmányából, illetve megkérdőjelezhetetlen tekintélyű szakértők munkáiból idéztem. Cikkemben természetesen nem zártam ki annak lehetőségét, hogy a közvetlen pápai felügyelet alatt álló Opus Dei – saját alkotmányában megfogalmazott küldetéséhez híven – Magyarországon is sikerrel juttatta be embereit politikai kulcspozíciókba, melynek egyik kézenfekvő esete nyilvánvalóan a magát a katolikus egyház világnézetileg fundamentalista pártjaként meghatározó KDNP lenne. Hogy ez így van-e vagy sem, teljes bizonyossággal nehezen eldönthető, hiszen az Opus Dei említett alkotmánya szigorú titoktartást ír elő a szervezet tagjainak kilétét illetően. (Semjén Zsoltról, a párt elnökéről mindenesetre annyi tudható, hogy a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja.) Témánk szempontjából azonban nem is perdöntő e kérdés tisztázása, hiszen az Opus Dei és tevékenységének profilja – ahogy fentebb már említettem - pusztán az egyházi politizálás „eszközrendszereinek” szemléltetésére lett bemutatva, mintegy érzékeltetve azt, hogy milyen szándékok és célok állhatnak a KDNP bizottsági pozíció-szerzése mögött. És nem mellesleg: előtt.
A TV2 Mokka című műsorában Havas Henrik felvetette, hogy – tekintettel arra, hogy a Vatikán egy idegen állam – felmerülhet a nemzetbiztonság büntetőtörvénykönyvbe ütköző veszélyeztetése is azáltal, hogy a magyar nemzetbiztonságot ellenőrző – és államtitoknak számító információk birtokába jutó – bizottsági elnök egy olyan párt tagja, melynek elnöke legfőbb irányítójának egy idegen állam fejét tekinti. Válaszul elismertem, hogy ez a sajátos helyzet joggal vethet fel nemzetbiztonsági aggályokat. Ezt egyébként számomra egy magas rangú, volt titkosszolgálati tiszt is megerősítette. Vitathatatlan tény: nehezen elképzelhető, hogy egy harmadik ország elnöke iránti feltétel nélküli elkötelezettségét és állampolgári hűségét hangoztató párt politikusai pozíciót tölthessenek be a magyar titkosszolgálatokat ellenőrző bizottságban, ne adj Isten annak elnöki pozícióját is megszerezzék. Vajon milyen alapon képez kivételt a Vatikán ebben a tekintetben? Erre sajnos máig nincsen semmi magyarázat, talán azért mert a hazai politikai elit rövidlátó módon nem tulajdonított eddig jelentőséget a politika egyre erősödő vallási dimenziójának. A Vatikán egyedülálló georelígiózus jellege egyedülálló geopolitikai potenciált is biztosít e sajátos hatalmi-vallásos szervezetnek és ahogyan erről az elmúlt történelmi korszakok tanúskodnak, nem is volt hiány abban, hogy e potenciált mindig nagyon is konkrét politikai célok megvalósítására használja föl. Nincs semmi okunk feltételezni, hogy ebben a tekintetben alapvető változás állt volna be a vatikáni gyakorlatban, már csak azért sem, mert a téma legbeavatottabb egyházi szakértői – ahogyan az általam is idézett Malachi Martin - egyértelműen leszögezik, hogy a Vatikán például jelenleg is saját titkosszolgálati hálózattal rendelkezik. Simicskó István – az ominózus bizottsági elnöki posztot betöltő KDNP-s képviselő – feltette a kérdést, hogy ugyan mit akarna tenni a Vatikán Magyarország ellen. Ahogy a cikkemben is írtam: itt nem efféle „klasszikus” tevékenységről van szó. A Vatikán – szintén a fent említett egyházi szakértőt idézve – a nemzetközi közösség, illetve az Európai Unió olyan egységes geopolitikai struktúrájának létrehozására törekszik, mely a „pápai primátus egységes elismerésére” alapul. A cél tehát egy georelígiózus és szükségszerűen geopolitikai természetű stratégia érvényre juttatása, mely nagyban befolyásolja az egyes országok alkotmányos elveit, de külpolitikai mozgásait is.
Végezetül, nem állítottam, hogy Simicskó István bármiféle egyházi szervezet tagja lenne, vagy megbízásából működne. (Simicskó nevét egyébként meg sem említettem.) Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a KDNP egyetlen bizottsági elnökeként nyilvánvalóan a párt elnökének és frakcióvezetőjének irányítása alatt és tájékoztatásával végzi bizottsági tevékenységét. Természetesen szó sincs arról, hogy „ez itt a vég”. Demokráciában élünk, ahol a parlamenti munka is többszörös kontrollnak van alávetve, tehát pusztán egy bizottsági elnöki pozíció nem jelenti a bizottság által ellenőrzött terület „lenyúlását”. Az eset tanulsága „pusztán” annyi, hogy a „keresztény értékek” KDNP által emlegetett, állítólagos képviselete úgy tűnik jóval többet jelent annál, mint amit naivan gondolt eddig ezekről a törekvésekről a nyilvánosság. Mert azt azért ne várja a párt senkitől, hogy elhiggye: azért kapták ezt a rendkívül kényes és fontos posztot, mert ez maradt nekik.
|