Albright könyvében azzal vádolja George W. Bush elnököt, hogy elnökségét és politikáját istentől elrendeltnek tünteti fel és ezzel egyenesen szítja az Amerika-ellenességet világszerte. "Minden amerikai elnök hivatkozott ilyen vagy olyan módon istenre. A különbség az a bizonyosság, amellyel Bush a vallásra hivatkozik (...) és azt mondja, hogy Isten Amerika oldalán áll". Az erkölcsnek "mindenképpen a külpolitika középpontjának közelében kell lennie" – írja Albright. A liberális amerikai politikus azonban határozottan óva int attól, hogy Istent bevonják az aktuális politikába, s úgy véli: nem szabad, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában szemben álljon egymással realizmus és idealizmus, éppen ellenkezőleg, a kettőnek össze kell olvadnia.

A cseh menekült leánya, aki keresztény neveltetésben részesült, és csak felnőtt korában tudta meg, hogy zsidó származású, fölöttébb optimista hangvételű könyvet írt. Kifejezetten bizalommal viszonyul ugyanis a kezdődő XXI. század egyik központi kérdéséhez, a kultúrák egymás mellett éléséhez. Vitatja Samuel Huntington történésznek "a kultúrák összecsapásáról" szóló tézisét, a volt miniszternek meggyőződése, hogy az iszlám világ reformerei végül is a radikálisok és a szélsőségesek fölé kerekednek, feltéve, ha a Nyugat és mindenekelőtt az Egyesült Államok is a párbeszéd és a tisztelet megadásának politikája mellett kötelezi el magát. Albright hisz "egy mindenkit összefűző közös emberiességben", s abban, hogy az iszlám "békére hajlandó vallás".

Albright az unilaterizmus és az Irak ellen indított háború miatt Bush politikáját teszi felelőssé: "Zsákutcába juttatta a nemzetközi helyzetet és hozzájárult az iszlám fundamentalisták erősödéséhez anélkül, hogy kihasználta volna a diplomácia minden lehetőségét".

"Az én nemzedékem diplomatáit arra tanították, hogy kerüljék a viszályt, márpedig a vallásnál aligha létezik kényesebb téma" – írja a diplomata és óva int a misszionárius buzgalomtól, főleg a felbolydult iszlám világban. A Közel-Keleten a demokratikus mozgalmakat támogatni kell, nem pedig ráerőszakolni a térségre, vélekedik Albright, s rámutat: bukásra van ítélve az olyan politika, amely jóra és gonoszra osztja fel a világot.