A tudomány és a vallás jelenlegi tudásunk külön szféráit alkotják, melyeket,bármi másnál élesebben, metodológiai különbségek választanak el egymástól. A tudomány tesztelhető ismeretegyüttes fölépítését célzó vizsgálódási folyamat, amely ismeretegyüttes szüntelenül ki van téve az elutasításnak és megerősítésnek; e terület igazságai átmenetiek, képlékenyek és változók. Abból adódóan, hogy a Tudomány, s nem a Hit Korában élünk, tömegesen jelentkezik a kísértés, hogy a hitköré a tudomány eszközeivel építsünk föl állványzatot. A két terület összebékítéséretett kísérletek folyton kudarcot vallanak azon alapvető oknál fogva, hogy a vallás végső soron a hit alapjain nyugszik. A hit lényegét valójában kimerítően adja vissza a „bizonyítékra való tekintet nélkül hinni" megfogalmazás, amely a hitet a tudomány szöges ellentétévé teszi. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott  dolgokról való meggyőződés" (A zsidókhoz írt levél, 11,1). „Mert hitben járunk, nem látásban" (A Korinthusbeliekhez II., 5,7). „Boldogok, a kik nem látnak és hisznek" (János, 20,29).