Iskolák és százalékok

Teljesülhet az SZDSZ egyik régóta szorgalmazott kívánsága: módosulhat a vatikáni szerződés. A liberálisok évek óta radikális állásponton vannak, gyakorlatilag azt mondják: az egyháznak ne fizessen az, aki nem templombajáró. Bár a megállapodás - amelyet még a Horn-kormány kötött 1997-ben, egyfajta gesztust gyakorolva így a választások előtt az egyháznak - módosítására vonatkozó javaslatok miatt többen egyházellenességgel vádolták őket, úgy tűnik, a kormányt nem riasztja ez vissza.

A témáról az érintettek csak nagyon óvatosan nyilatkoztak, a szerződést 1997-ben aláíró Horn Gyula akkori miniszterelnök például - amikor az [origo] megkereste - egyáltalán nem akart megszólalni az ügyben. Erdő Péter bíboros pedig sajtóreferense szerint őszig feltehetően nem is nyilatkozik erről a témáról.

Konszenzus nem volt

A vatikáni szerződés 1997-ben jött létre a Horn-kormány és a Vatikán tárgyalásai nyomán. "Akkor már évek óta napirenden volt az egyházak finanszírozása, de konszenzus nem volt" - emlékezett vissza Platthy Iván, a Horn-kormány egyházügyi államtitkára, aki a kilencvenes években több cikluson át foglalkozott egyházi ügyekkel. Az egyházak már akkor is sokféle oktatási és szociális funkciót láttak el, és Platthy Iván szerint kaptak minderre alapnormatívát, de saját bevételük - hogy ezt kiegészítsék - nem nagyon volt. A második világháború után államosított egyházi vagyon egy részének visszajuttatása mellett ezt a kérdést is rendezni kellett.

A szerződés végül a már korábbi törvények által megalapozott egyházfinanszírozási rendszert rögzítette. Ez a katolikus egyházra vonatkozott, de Platthy Iván szerint lehetett tudni, hogy a többi nagy egyházzal is előbb-utóbb hasonló szerződések megkötésére kerül sor.

Egyforma összegek előnyt adhatnak

A szerződés egyik nagy vitát kiváltó eleme, hogy kimondja: az egyházi iskolák "ugyanolyan szintű pénzügyi támogatást" kapnak, mint az állami vagy önkormányzati intézmények. A többi "egyházi közszolgálati tevékenység" pénzelésére - árvaházak, idősotthonok stb. - is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az államiakra.

Azonban az egyházi iskolák máshonnan kapják a pénzüket, mint az önkormányzatiak. Az állami normatívák ugyanis - amelyet minden iskola diákonként megkap - a költségek csak körülbelül kétharmadát fedezik. A maradék harmadot, a kiegészítő támogatást fenntartójuktól - többnyire az önkormányzattól - szerzik meg az iskolák. Az egyháziak viszont a kiegészítő támogatást is az államtól kapják - írja egyik cikkében Wildmann János teológus, aki tagja lesz a vatikáni szerződést vizsgáló bizottságnak is. Az egyházak a sokak által hangoztatott kritikára úgy reagálnak: végső soron az önkormányzati pénz is a költségvetésből származik, vagyis ők is csak állami pénzt osztanak szét.

Tavaly a támogatások csökkentése ellen tüntettek

A helyzeten változtatni próbált 2005-ben Magyar Bálint akkori oktatási miniszter, aki - több más SZDSZ-es politikushoz hasonlóan - ezt úgy indokolta: igazságtalan, hogy a költségvetésnek másfélszer annyiba kerül egy egyházi iskolába járó diák, mint a többiek. Veres András katolikus püspök akkor az oktatási tárca tervei kapcsán az egyházak elleni "összehangolt támadásról" beszélt. Az egyházi iskolák tüntetésekbe kezdtek, sikerrel. Az egyházaknak adott kiegészítő támogatások csökkentése ugyanis jelenleg többek között a vatikáni szerződés miatt sem lehetséges.

Wildmann János az egyházi iskolák tüntetésének tapasztalatait összegezve azt írja: "a kiegészítő hozzájárulásnak nemhogy a megszüntetése, de a lefaragása is reménytelen harcnak tűnik, amely egyrészt több törvénymódosítást és érvényben lévő megállapodás újratárgyalását tenné szükségessé, másrészt pedig az egyházak heves ellenállását váltaná ki".

Máshogy számítják az egyházi iskolák pénzét

Az egyházi iskoláknak adott kiegészítő támogatást az összeg kiszámolása miatt is sokszor kritizálják. Ezt ugyanis az előző évi kiegészítő támogatások egy diákra jutó átlaga alapján számolják ki, ami Wildmann János szerint előnyösebb helyzetbe juttatja az egyházi iskolákat. Az ország szegényebb megyéiben például, ahol az önkormányzatok nehezen teremtik elő a kiegészítő támogatásokhoz szükséges pénzt, sokkal jobban járnak az egyházi iskolák, amelyek ezt automatikusan megkapják az államtól. Ezt kifogásolta korábban egy a miniszterelnöknek írt levelében Göncz Kinga akkori esélyegyenlőségi miniszter, aki azt fejtegette: sok helyen megéri egyházi kézbe adni az intézményeket. Azt nem tudni, az ilyesmi milyen gyakran fordul elő.

	Egyházi iskolások - többet vagy kevesebbet kapnak?

Az egyházak véleménye éppen ellenkező: ők más számítások alapján úgy vélik, az egyházi iskolák jóval kevesebb pénzhez jutnak, mint az államiak. Míg az Oktatási Minisztérium a tüntetések idején úgy számolt, hogy egy egyházi iskolába járó diák évente hetvenezerrel kap többet a költségvetéstől, mint más iskolába járó társai, az egyházak arra jutottak: 2005-ben valójában húsz százalékkal kevesebbet kaptak az egyházi iskolák, mint az önkormányzatiak. Wildmann János szerint szakértők mindkét számítást megkérdőjelezték.

Kiegészített egy százalékok

A vatikáni szerződéssel kapcsolatban - ebben a változtatáspártiak egyetértenek - a hitéleti támogatás kérdése a másik vitás pont. A szerződés szerint az állam biztosítja a lehetőséget, hogy az állampolgárok adójuk egy százalékát valamelyik egyháznak adják (ez nem azonos a civil, közhasznú szervezeteknek adható egy százalékkal). Ezzel kapcsolatban szerepel egy más biztosíték is a megállapodásban: ha az egy százalékokból befolyt bevétel nem ér el egy bizonyos szintet, azt az állam automatikusan kiegészíti. Többek szerint ez indokolatlan kedvezmény az egyházaknak.

Vannak, akik a szerződés alkotmányosságát is megkérdőjelezik, mondván: az egyház és az állam szétválasztásának elvének ez nem felel meg. A másik oldal úgy érvel: az egyházak közpénzből való fenntartása közügy, nemcsak hitéleti tevékenységük, hanem oktatási, szociális, egészségügyi szerepvállalásuk miatt is.

Felmérésekkel kezdik

"Tíz év alatt új dolgok jelentek meg, megváltoztak a körülmények" - fogalmazott Wildmann János, amikor az [origo] a vatikáni szerződésről kérdezte. Erre szerinte jó példa, hogy a vatikáni szerződés megkötésekor kiegészítő támogatás még nem is létezett, csak későbbi törvények alkották meg. A vatikáni szerződés Wildmann szerint nyilván erre is vonatkozik, de át kell gondolni a rendszert. Szerinte fel kell tenni azt a kérdést is, amelyet sokszor az önkormányzatok hangoztatnak, hogy "hol van az egyház hozzájárulása" a finanszírozáshoz.

A vatikáni megállapodás "tapasztalatait értékelő" bizottság alakítását július elején jelentette be a kormány. Hiller István oktatási miniszter sem mondta ki nyíltan, mire készül a kormány a vatikáni szerződéssel kapcsolatban. Azt hangsúlyozta, hogy "én kiegyensúlyozott viszonyt akarok az egyházakkal, ezen belül a történelmi egyházakkal". Csak óvatosan jelezte, hogy "az egyházak és az általuk fenntartott intézmények finanszírozásában változások várhatók".

Az új bizottságot Tamás Pál, az MTA szociológiai intézetének igazgatója vezeti majd, tagjai többnyire vallásüggyel is foglalkozó egyetemi professzorok, tanszékvezetők, jogtudósok lesznek. Wildmann János a bizottságon belül is szeretné, ha nem válna politikai üggyé a szerződés megvizsgálása, de az nyilvánvaló, hogy érdekellentétek alakulnak majd ki, és ezeket valahogyan kezelni kell. Wildmann János szerint valószínűleg az lesz a feladatuk, hogy "egy nagy fül legyünk". Vagyis minden érintettet meg kell majd kérdezniük arról, pontosan mit is kellene változtatni.

Az első ülést július 26-án tartják, az érdemi munkát pedig augusztusban kezdik el, egy közvélemény-kutatással - nyilatkozta Tamás Pál szociológus, a hamarosan felálló bizottság elnöke. Ez a felmérés a korábbi kutatások adataival összevetve megmutatna egy évtizedes folyamatot, "képet adhatna arról, hogyan formálódott az emberek véleménye tíz év alatt például az egyházak szociális, oktatási, spirituális szerepéről vagy a vallásosság szerkezetéről" - mondta a távirati irodának adott nyilatkozatában a szociológus. Szeptemberig szeretnének elkészíteni, illetve elkészíttetni egy összefüggő pénzügyi áttekintést arról: az állam szerint mekkora támogatást adtak az egyházaknak, illetve hogy az egyházak szerint mennyit kaptak az elmúlt években. Emellett megvizsgálnák a külföldi gyakorlatot, valamint szakértőket hívnak a Vatikánból és Franciaországból.

A bíboros most nem foglal állást

Erdő Péter bíboros, prímás sajtóreferense az [origo]-nak azt mondta: "nincs itt az ideje, hogy nyilatkozzunk, ez most még nyitott kérdés". Erdő Péteren kívül a katolikus egyházból senki nem nyilatkozik a vatikáni szerződésről - mondta a sajtóreferens, hozzátéve: úgy vélik, az önkormányzati választások előtt nem lesz előrelépés a kérdésben, és addig is, amíg a bizottság munkájáról már többet lehet tudni, egy érvényes nemzetközi szerződés szabályozza az egyházfinanszírozást.

Erdő Péter egyébként a közelmúltban diplomatikusan nyilatkozott a vatikáni szerződés módosításáról. A miniszterelnök és az egyházak vezetőinek találkozója után azt mondta: számukra továbbra is fontos, hogy a szentszéki megállapodás érvényre jusson. A módosítás lehetőségéről pedig úgy nyilatkozott, hogy ha "a nemzetközi jog szerint járnak el a szerződő felek, akkor mindkettejük beleegyezésével lehet a megállapodást megváltoztatni".

Június közepén egy pécsi konferencián - amely az állam és az egyház viszonyáról szólt - Erdő Péter előadásában az egyházak támogatásával kapcsolatban azt mondta: "hiába a vágy, hogy növeljék az egyházak önfinanszírozó képességét, ez azért nem reális elképzelés, mert hiányzik a kezdőtőke". Szerinte ehhez jövedelmet hozó vagyont kellene juttatni az egyházaknak, de nem kapnak, csak a rájuk háruló szociális és egyéb feladatok köre bővül.

Csakis közösen

"Mindennek konszenzuson kell alapulnia" - hangsúlyozta az [origo]-nak Platthy Iván, aki szerint tíz év után időszerű is áttekinteni a vatikáni megállapodást, amelyre a szöveg szerint is lehetőség van, de csak mindkét fél beleegyezésével. "A dolgot valószínűleg majd a vatikáni-magyar vegyes bizottság elé kell vinni" - vélte a volt egyházügyi államtitkár. Szerinte ezután kerül majd sor a kapcsolódó törvények módosítására, de úgy, hogy a többi egyház se szenvedjen hátrányt. "Ez nem politikai kérdés, itt emberek szolgálatára kialakult szervezetek finanszírozásáról kell dönteni" - mondta végül Platthy Iván.

Minden bizonnyal lesznek azonban politikai felhangjai, bármilyen módosítási javaslat kerül is a kormány elé. Bár Tamás Pál is igyekezett nyugtatni az egyházakat nyilatkozatában. Mint mondta, a munka nem arra irányul, hogy pénzt tartsanak vissza az egyházaktól; különben is elsősorban helyzetképet és elvi megoldási módozatokat, lehetőségeket kell majd a kormánynak bemutatniuk. Ha tesznek javaslatokat, nem olyan változtatásokat indítványoznak majd, hogy az egyház rosszabbul járjon, ne kapja meg mindazt, amit eddig - tette hozzá.