A magyar társadalom többsége szerint az egyházaknak nem szabad politizálniuk - derül ki a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült felmérésből. A jobboldal támogatóinak körében is kisebbségben vannak, akik valamely egyház tanításait követik.
A magyar társadalom túlnyomó többsége - csaknem kilenctizede - nem követi az egyházak tanításait, nem tekinthető tehát igazán vallásosnak - ez derült ki a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központjának megbízásából a Median közvélemény-kutató által végzett országos reprezentatív felmérésből. A válaszokból az tűnt ki, hogy a megkérdezetteknek csupán 13 százaléka kötődik valamelyik nagy keresztény egyházhoz, több mint a fele a "maga módján vallásos", azaz nem azonosul semmilyen egyház dogmatikai, liturgikus és hierarchikus rendszerével. A nem vallásosak aránya 25 százalék.
A vizsgálat arra is kitért, hogy a pártpreferenciák mennyiben befolyásolják a vallásosság mértékét. Kiderült, hogy a jobboldali szavazótábor nagy része is "közömbös az egyházi tekintély iránt": az ellenzék támogatóinak 16 százaléka követi az egyházi tanításokat, 24 százalékuk pedig egyáltalán nem vallásos.
A megkérdezettek legnagyobb csoportja - 43 százalék - úgy ítéli meg, hogy az egyházakat teljes mértékben a híveknek kellene fenntartaniuk. Kevesebben vannak, akik az államot is bevonnák az egyházak támogatásába, és még kevesebben, akik kizárólag az állam feladatának tartják a vallási közösségek fenntartását. A többség helyteleníti, hogy nem vallásos emberek adóját is felhasználják egyházak támogatására: a kormánytábor 63 százaléka, az ellenzékiek 51 százaléka vélekedik így. Az egyházak állami támogatásának jelenlegi mértékét a lakosság fele megfelelőnek, csaknem harmada viszont eltúlzottnak tartja. A jobboldaliak 18 százaléka szeretné, ha a felekezetek nagyobb költségvetési juttatásban részesülnének.
Az emberek több mint fele úgy látja, hogy megfelelő az egyházak közéleti befolyásának mértéke, és azzal a megállapítással is egyetért, hogy az egyházi vezetőknek és tisztségviselőknek nem szabad befolyásolniuk sem a politikai döntéseket, sem a hívek politikai meggyőződését. Csupán 14 százalék tartja kifejezetten fontosnak, hogy az adott egyház együtt munkálkodjon a vele azonos értékeket valló politikai erőkkel, pártokkal.
A felmérés adatai szerint a magyar társadalom hat százaléka értene egyet teljes mértékig az abortusz, még ennél is kevesebben a fogamzásgátlás - az egyház által szintén szorgalmazott - tiltásával. Az eutanázia elutasításáról szóló egyházi tanítást részben vagy egészben az emberek 70 százaléka elveti, az erős vallási kötődésűek csaknem fele e téren is ellentmond az egyházi felfogásnak.
Összességében a lakosság 28 százaléka tartja elfogadhatónak az egyházak szerepvállalását a magánéletben, továbbá 12 százalékuk a politikában. A megkérdezettek 50 százaléka valamennyi területen elutasítja, a fennmaradó 10 százalék minden téren megengedhetőnek ítéli az egyházi befolyást.
Buda Péter: Csekély a társadalmi bázis
Hosszú évek óta ez az első vizsgálat, amely hiteles képet ad az egyházak támogatottságáról és társadalmi szerepük megítélésről - így méltatta a Medián országos reprezentatív felmérésének jelentőségét Buda Péter, a kancelláriaminiszter egyik egyházügyi tanácsadója. A felmérés eredményéből az is kitűnik - mondja Buda Péter -, hogy a népszámlálási adatokból nem lehet következtetést levonni a tényleges felekezeti kötődésről. A kormány, szerinte, rosszul teszi, ha hitelt ad annak a "jobboldal által terjesztett hamis politikai giccsnek, miszerint a jobboldal támogatói derék vallásos emberek, míg a baloldali és liberális szavazók egyházellenesek". (Ugyanaz a tény eltérő gondolatokat is ébreszthet. Tomka Miklós vallásszociológus a közelmúltban egy konferencián azt hangsúlyozta, hogy az egyházak tanításait követő emberek kisebbségben vannak ugyan a társadalomban, de nincs még egy olyan szervezet vagy mozgalom Magyarországon, amely akár megközelítőleg is ennyi embert tudhatna maga mögött.) Buda Péter számára viszont a felmérés eredménye arról tanúskodik, hogy minél konkrétabb, az emberek életét közvetlenül érintő anyagi, erkölcsi vagy politikai kérdésről van szó, annál egyértelműbbé válik, hogy az "egyházak mögött valójában nem áll számottevő, tényleges társadalmi bázis". A kancelláriaminiszter tanácsadója úgy véli: "A különböző anyagi és egyéb természetű privilégiumok juttatásával a kormány nem tesz mást, mint hozzásegíti az egyházakat jelenleg bizonyítottan csekély mértékű társadalmi legitimációjuk mesterséges növeléséhez."