A Vatikán evolúcióval kapcsolatos álláspontjának alakulásába enged bepillantást Ian Fisher és Cornelia Dean január 19-én a New York Times-ban megjelent In 'Design' vs. Darwinism, Darwin Wins Point in Rome című írása.

A cikk alapja a Vatikán hivatalos lapjában, a L'Osservatore Romano-ban 2006. január 17-én megjelent tanulmány. A szerző Fiorenzo Facchini – a bolognai egyetem evolucionista nézeteket valló biológiatanára – jogosnak ismeri el Pennsylvania állam bíróságának döntését, mely szerint az intelligens tervezés elmélete nem tanítható az evolúció tudományos alternatívájaként. Véleményét alátámasztandó a professzor kijelentette: „Módszertanilag helytelen elhagyni a tudomány területét, és közben tevékenységünket továbbra is tudományosként értelmezni”, mivel így „összekeveredik a tudományos gondolkodás a filozófiaival vagy a vallásival”.

A New York Times cikkének szerzői elismerik, hogy Facchini írása nem tekinthető az egyház hivatalos álláspontjának, ám az kétségtelen, hogy a benne foglaltak figyelemre méltó módon árnyalják a XVI. Benedek pápává választása óta  folyamatosan formálódó vatikáni álláspontot.

Az evolucionisták közül többen is üdvözölték a cikket: „A szerző is megerősíti, hogy nem szükséges ellentmondást látni a katolikus tanítások és az evolucionista tézis között” kommentálta az írást Dr. Francisco J. Ayala, a Kaliforniai Egyetem biológiaprofesszora.

Más véleményen van Robert L. Crowther, a Discovery Institute keretei között működő, az intelligens tervezés elméletét terjesztő Center for Science and Culture szóvivője, aki szerint a cikk tartalma távolról sem tükrözi a Szentszék álláspontját.

A szerzők a cikk további részében bemutatnak néhány közelmúltban tett Vatikán-közeli állásfoglalást az evolúcióról.

A tavalyi év júniusában a XVI. Benedek pápához ideológiailag igen közel álló Christoph Schönborn osztrák kardinális a New York Times által publikált cikkében megkérdőjelezte az évek óta elfogadott egyházi álláspontot, amely szerint a katolicizmus és az evolucionizmus nem szükségképpen ellentétesek egymással. Állítása szerint: „Az evolúció tana a közös őstől való származás értelmében talán helyes, de a neodarwinista értelemben vett evolúció, amely az evolúciót a véletlenszerű kiválasztódás és a természetes szelekció irányítás és tervezés nélküli folyamataként fogja fel, semmiképpen sem az.”

Az ember „nem az evolúció valamiféle véletlenszerű és céltalan terméke” – nyilatkozta az újonnan beiktatott pápa ezt megelőzően már 2005 áprilisában. Novemberben, hasonló témában felszólalva, az univerzum teremtését nevezte a szentatya „intelligens projektnek”. A fenti kijelentések természetesen nagy lökést adtak az intelligens tervezés elméletének és eltávolították az új vatikáni álláspontot a II. János Pál által vallottaktól.

A Vatikán álláspontja a jezsuita George Coyne atya novemberi, az olasz és a nemzetközi média által is felkapott kijelentése révén újabb csavart kapott: szerinte „az intelligens tervezés elmélete nem tudományos, noha annak láttatja magát”, továbbá „az intelligens tervezés elmélete nem a természettudománnyal, hanem a vallással és a kultúrtörténettel tanítandó együtt”.

Ekkorra már Schönborn kardinális is finomított korábban képviselt álláspontján, több riportban is hangsúlyozva, hogy korábbi kijelentése nem az evolúció elméletének tudományosságát kérdőjelezte meg, csupán azt a fajta evolucionizmust kritizálta, mely megkísérli figyelmen kívül hagyni Isten teremtésben játszott szerepét.

Dr. Kenneth R. Miller, a Brown Egyetem hithű katolikus biológiaprofesszora az intelligens tervezés iskolai oktatásáról folytatott, 2005 szeptemberében kezdődő perben amellett érvelt, hogy Facchini professzornak és Coyne atyának az intelligens tervezés elméletét kritizáló kijelentései, valamint Schönborn kardinális önmagát pontosító interjúi a „tradicionális katolikus gondolkodás” megerősítését jelentik. Ezután született meg 2005. december 20-án a Facchini cikkében méltatott bírói döntés, mely megtiltotta az állami iskolák számára, hogy az intelligens tervezés elméletét az evolúciós elmélet alternatívájaként mutassák be.

A cikk záró soraiban, a kérdés összetettségét és le nem zártságát érzékeltetendő, a szerzők fontosnak tartják kiemelni, hogy sem dr. Facchini, sem a  L'Osservatore szerkesztője nem vállalta a készülő cikk kommentálását.