"Még ha mi magunk nem is vagyunk fontos szereplői, van a világban egy nagy léptékű rend...
Régi gondolat, hogy azok a törvények, amelyek itt a Földön hatnak ránk, ugyanazok, mint amelyek az égen látható dolgokat irányítják."

Az újraéledő vallásosság végigsöpör a Földön, és visszafordítja a felvilágosodáskor megkezdődött szekularizációt. Sok ország, Irán példáját követve, vallási vezetőket választ politikai vezetőnek. Amerika, gyökereihez híven, ismét keresztény ország lesz. A tudományos kutatás és a tudományos tanok terjesztése nem kezdheti ki a vallásos hitet.

Nehéz megérteni, miért gondolja bárki is, hogy a vallás orvosság lehet a világ problémáira. A történelem során számtalanszor estek egymásnak az emberek vallási különbségek miatt. Ezt a szomorú tényt ma is a bőrén érezheti, aki Észak-Írországban, a Balkánon, a Közel-Keleten, Szudánban vagy Indiában él. De a kötelező vallási egység talán még a vallási küzdelmeknél is rosszabb. Valamennyi elit közül, amely potenciálisan elnyomóvá válhat, a vallási elit a legveszélyesebb. Hatalma nagyobb, mert nemcsak evilági, ha nem túlvilági büntetést is kilátásba helyez, és befolyása az élet olyan területeire is kiterjed, amelyeket magánügynek szokás tekinteni, például a szexuális és a családi életre. A vallási egyneműségen alapuló utópiákból ízelítőt kaphat az ember a mai Iránban, Szaúd-Arábiában és Afganisztánban, ahol durván korlátozzák a nők jogait, és szent háborúról szóló imákat hallgatnak a gyermekek.

Vallásos olvasóim most talán arra gondolnak, hogy nem maga a vallás, hanem annak szélsőséges megnyilvánulásai okozhatnak ilyen károkat. Én viszont úgy látom, hogy a vallásháborúk és vallásüldözések a vallási élet középpontjában álltak egész történelmünk során. Vajon mi változott meg, ami miatt a világ egyes részein, egyes emberek szemében ezek ma már csupán az igazi vallásos hit szélsőséges megnyilvánulásainak látszanak? Volt valami természetfölötti jelenés, vagy elveszettnek hitt szent könyveket fedeztek föl, amelyek új megvilágításba helyezték a vallási tanokat? Nem. A racionális és humanitárius gondolkodás indult terjedésnek a felvilágosodás kora óta, s ez visszahatott a vallásos hitre is: a vallási tolerancia terjedésének kedvezett. Nem a vallás erősítette tehát morális érzékünket, hanem a morális értékekben végbement, tisztán szekuláris fejlődés javított itt-ott a vallás gyakorlásának módján. Jobb lenne, ha az emberek aszerint lennének vallásosak vagy vallástalanok, hogy hisznek-e valamely vallás tanításaiban, és nem táplálnának olyan illúziót, hogy a vallás emeli a társadalom morális szintjét.