Hatalmas gazdagságot, ugyanakkor némi államháztartási negatívumot örököl a Vatikánvárosi Állam új gazdája: a Szentszék költségvetésének hiánya 9,5 millió euró volt a legutóbbi ismert, 2003-as adat szerint. A pápának nincs pénztárcája, bankszámlája, de a Vatikán vagyona és pénzügyi mechanizmusai kínálkozó lehetôségeket biztosítanak az egyházi vagyon busás haszonnal kecsegtetô kezelésére. Ennek ellenére tavalyelôttrôl viszonylag szerény költségvetési adatokat tettek közzé a Vatikánban, a L’espresso c. olasz hetilap szerint 203,7 millió euró volt a bevétel és 213,2 millió euró a kiadás, de a több mint négy százalékos hiányra azért az adományok többszörös fedezetet nyújtanak.

A pápának természetesen nincsenek költséges fegyveres hadosztályai, de vannak bíborosai, püspökei, papjai, szerzetesei és diakónusai, akik a több mint egymilliárd katolikus hívô szolgálatában állnak. Az egyházi tiszteket ellátók száma közel négymillió - igaz, jó részükrôl az adott országok egyházai gondoskodnak -, köztük 4,5 ezer püspök és 405 ezer pap.

Karol Wojtyla pápa pénzügyi öröksége talán nem túl rózsás, de mindenképpen jobb a helyzet, mint 1978-as trónra lépésekor volt. A vatikáni pénzügyi mérleg egyébként 1994-ben lett pozitív - 23 év hiány után -, s csak 2003-ban lett ismét nagyobb a kiadás, mint a bevétel, elsôsorban a dollár-euró viszony hatására (a Vatikánban 2002 januárja óta az euró a hivatalos fizeôeszköz).

A mûkincsek - köztük Michelangelo, Rafaello és Leonardo számtalan remekmûve - kezelése nem olcsó mulatság, ugyanakkor a pápa csak egy szeletkével részesedik a katolikus egyház hatalmas pénzügyi tortájából, a püspöki konferenciák, a rendek, az oktatási és más intézmények az igazi haszonélvezôk.

A vatikáni bevétel fôként ingatlanhasznosításból, múzeumi belépôkôl és kiadványok értékesítéséôl, postai szolgáltatásokból, bélyeg- és érmeértékesítésbôl származik. Nem megvetendô a boltok, üzletek és éttermek, valamint a benzinkút forgalma utáni jövedelem sem. Adományokat is elfogadnak, II. János Pál pápa sírjánál például két nem is oly diszkréten kitett kosárka várja a Péter-filléreket (56 milliót könyvelhetett el a Vatikán 2003-ban adományként). Az amerikai katolikus egyház évi nyolcmillió dollárt küld.

S állam az államon belül a vatikáni bank, az IOR (Istituto per le Opere di Religione), amelynek épületét talán jobban védik, mint a Sixtus-kápolnát a konklávék idején. Az IOR, a Vallási Ügyek Intézete - XIII. Leo pápa által azért létesíttetett eredetileg, hogy a vallási célokra összegyûjtött pénzt kezelje - most közel ötmilliárd euróval sáfárkodik a pénzpiacokon.

E furcsa intézménynek nincsenek fiókjai, nem nyújt lakásvásárlási vagy bankhiteleket, de rendkívül ügyesen bábáskodik a pénzzel. Olykor némi botránnyal fûszerezve, hiszen a vele szoros kapcsolatban álló Banco Ambrosiano bank piszkos ügyei miatt 244 millió dollár kártérítést kellett fizetnie közel két évtizede, hogy megmentse a börtöntôl az IOR-t akkor elnökként igazgató Paul Marcinkus püspököt. Az Ambrosianót irányító Roberto Calvi bankár 1982-es londoni meggyilkolásának ügyét egyébként mind a mai napig nem zárta le a brit rendôrség: Calvi állítólag egyformán szoros kapcsolatban állt az olasz maffiával és a Szentszékkel. Az IOR alig egy évtizeddel késôbb, 1993-ban a Montedison vegyipari konszern botrányába keveredett. Amerikai titkosszolgálati adatok szerint a II. világháborúban is törvénytelen üzleteket bonyolított le a náci Németországgal, a tengelyhatalmakkal.

Az IOR titkai nem nagyon fürkészhetôek ki különleges helyzete folytán, hiszen az egyesült Európa minden elônyét (az Olaszországgal kötött lateráni szerzôdés és pénzügyi konvenció révén, amely euró kibocsátására is felhatalmazza) élvezô Vatikán állam nem fogadott el pénzmosás elleni törvényt, pénzügyeit nem veheti górcsô alá nemzetközi vagy olasz szervezet. Tabu a Szentszék vagyonát kezelô intézet, az APSA irattára is.

A pénzmûvészekre azonban szükség van, hiszen rengeteg a kiadás, a sok alkalmazott, a vatikáni terület, múzeumok és más épületek kezelése, restaurálása, a vatikáni szócsövek, a lapok és az elektronikus média sem két (Péter-)fillér, nem is szólva a kormány, az államtitkárság, a kilenc kongregáció, a három törvényszék, a 11 pápai tanács, a 118 külföldi nunciatúra és a többi intézmény költségeirôl.

Az államocskának 1534 alkalmazottja van, s ehhez jön még a római kúria közel 2600 munkatársa. Például a hírneves vatikáni kerteket, az itt lévô 99 szökôkutat, a gyógynövény- és a zöldségkertészetet 63 kertész tartja rendben. A vatikáni rendôrség 123 fôt számlál, s ehhez jön még 110 svájci gárdista. A fizetések olasz szemmel nem nagyon irigylésre méltók, átlagosan 1200 euró havonta, de e spártai ellátmány ellenére alig akad felmondás, különösen most, hiszen az egyházfô halálakor egyhavi külön illetmény is jár. A vatikáni igazolvány emellett olyan kedvezményeket ad, hogy e kereset vásárlóértéke csaknem megduplázódik. Egyrészt az adózási rend miatt, de a falon belül lévô boltok és szolgáltatások fantasztikusan alacsony, „vámmentes" árai miatt is. A katolikus Itáliában nem nagyon bírálják a Vatikánt, de néha a vatikánvárosi autókra bólintva - az olcsóbb benzinre utalva, s megfejtve, „olaszra fordítva" az SCV (Status Civitatis Vaticanae) jelet - megjegyzik az olaszok: Se Cristo Vedesse... vagyis ha ezt Krisztus látná... (Tamássy Sándor / MTI-Panoráma)