Olvasta a könyvet?

Igen.

Hogy tetszett?

Nem tetszett. Egyrészt, mert a fikciós műfaj nem a kedvencem, másrészt, mert ahogy a katolikus egyházat és az Opus Deit bemutatja, az távol áll az igazságtól. Olvasás közben azt sem tudtam, miről van szó. Az Opus Dei tagja vagyok, nem ilyennek ismerem.

A Da Vinci-kódtól függetlenül az Opus Dei mindig kedvelt témája volt az összeesküvés-elméleteknek. Ennek legfőbb oka, hogy titkosan kezelik a taglistát.

Az Opus Deiben nincs semmi titokzatosság. Igaz, nem adtunk ki listát tagjainkról, de mindenkinek meg kell értenie, hogy az Opus Dei elhivatottság. Természetfölötti hivatás. Mint ilyen, személyes dolog, legbensőbb magánügy, külső megjelenési formája nincs. Ugyanaz a cél hajt minket is, mint a szerzeteseket: meglelni Istent. De mi, velük ellentétben, nem vonulunk el a világtól.

Kezdjük onnan, amit biztosan tudunk: az Opus Deit 1928-ban alapította Josemaría Escrivá, azzal a céllal, hogy bizonyítsa: istenesen élhet bárki, munka által jutva közelebb a szentséghez.

Pontosan. Szent Josemaría mindig azt mondta: nem fedezett fel újat. Az Opus Dei tagjai olyanok, mint a korai keresztények. Nekik nem voltak papjaik, szerzeteseik, soraik között katonákat, ácsokat, háziasszonyokat találunk, akik nem adták fel világi munkájukat. Évszázadok folyamán ez az eredeti állapot elveszett, helyébe lépett a gondolat, hogy aki szent életet akar élni, annak kolostorba kell vonulnia. A világiak, a laikusok „másodosztályú” tagjaivá váltak az egyháznak. Szent Josemaría újra letette az igazságot az asztalra, amikor felidézte a Bibliát: „Legyetek tökéletesek, miként az atya tökéletes.” Nem kell mindenkinek papnak lennie, mert valakinek dolgoznia is kell az anyagi világban. Szent Josemaría útmutatása szerint mindegy, mi a foglalkozásod – utcaseprő vagy miniszterelnök –, munkáddal szenteld meg életed. Mert ha rosszul végzed a feladatod, rossz munkát ajánlasz fel az Istennek.

Mennyiben rendeli alá a munkáját az Opus Dei-tag a szervezetnek?

Semennyire. Az Opus Dei lelki támogatást ad.

Gyakori vád önökkel szemben, hogy a magas polcon lévő tagok irányításával emberek millióinak sorsát befolyásolják.

Az Opus Dei nem foglalkozik tagjainak munkájával. Én orvos vagyok, de soha senki sem mondta, hogyan műtsek. Politikai kérdésekben sem foglalunk állást.

Ennek ellenére Escrivát és követőit vallási és világi értelemben ultrakonzervatívnak tartják.

Meg kellene határozni, mit jelent a konzervatív kifejezés. Ha azt, hogy engedelmes vagyok a pápai tanításhoz, akkor konzervatív vagyok. Ha azt jelenti: hiszünk, és gyakoroljuk a szentségeket, az vagyok.

A konzervativizmuson azt is érthetjük, hogy Escrivá nyíltan támogatta Franco diktatúráját?

Ez nem igaz.

A diktátor gyóntatópapja volt.

Ez sem igaz. Kétségtelen, hogy volt Franco kormányában néhány Opus Dei-tag miniszter. Az ő munkájuk a politika volt, ezt csinálták. De Szent Josemaría mindig azt vallotta: ő papként nem beszél a politikáról. „Nekem – mondta – mindenkit szolgálnom kell, mert mindenki Isten gyermeke.”

A kommunizmussal sem volt kibékülve.

Természetesen, hisz az Isten-ellenes. Ott nincs vallásszabadság.

Olvasni arról is, hogy különböző szervezetek révén az Opus Dei aktív szerepet játszott a lengyel Szolidaritás megszervezésében.

Az Opus Dei soha nem foglalkozott politikával.

A politika mégis beleszól az önök életébe. Escrivá szentté avatáskor vita robbant ki világiak között. Alapítójuk szemére hányták, hogy relativizálta a holokausztot, túlzottnak tartotta Hitler elítélését.

Ilyesmit soha nem hallottam róla. Szerintem kitaláció.

Miként az is, hogy elutasítják a II. vatikáni zsinat döntéseit?

Az Opus Dei a katolikus egyház személyi prelatúrája. Ez az új szervezeti modell a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően jött létre. Ennyi elég?

A sajátos működési forma eredménye, hogy az Opus Dei-tagok nem a területileg illetékes egyházmegyéhez, hanem a helyi Opus Dei prelatúrához tartoznak.

Mindkettőhöz. Akárcsak egy átlagos hívő, az Opus Dei-tag is kötődik egyházmegyéjéhez, ám azzal, ami Szent Josemaría tanításaihoz tartozik, hozzánk fordul.

Ön milyen papnál gyón? Opus Dei-tagnál?

Igen. Számomra ez kényelmes, hisz bármikor fordulhatok hozzá.

Fordulhatna nem Opus Dei-paphoz?

Természetesen. Szabadok vagyunk.

Ennek ellenére az Opus Dei saját papnevelőt alapított, a szervezetben csak az viselhet reverendát, akit önök szenteltek fel.

Az lehet jó pásztora a nyájnak, aki ismeri az Opus Dei szellemiségét.

Mi a különbség egy „átlagos” pap és az Opus Dei „jó pásztora” között?

Mindössze annyi, hogy az egyik az Opus Deihez tartozik.

Az Opus Deiről kialakult kép szerint – amelyhez A Da Vinci-kód is hozzájárult – a lelki képzés egyik kulcseleme a fájdalom, az önsanyargatás, a test legyőzése.

Ez az Opus Dei szellemiségében a legkevésbé fontos. Noha kétségtelenül jelen van, ahogy évszázadok óta a katolikus egyházban is.

A testi fenyítés, a lemondás az aszkéták és a szerzetesek kenyere.

Azért, mert elfordultunk az őskeresztény hagyománytól. De mindig voltak laikusok is, akik használták ezeket a módszereket. Az igazi önmegtagadás – a kis áldozat. Imádom a kávét. De cukor nélkül iszom. Ami egy kis önmegtartóztatás, és valójában ez a fontos. Soha nem végzünk olyan véres gyakorlatokat, amilyenek a könyvben szerepelnek. A látványos önsanyargatás mögött ott lapul az önzés. Azt üzeni: nézzétek, erős vagyok. Ám az ilyen ember képtelen időben felkelni mindennap.

Ön mikor kel?

Öt óra húszkor. Hattól félórányi ima következik, reggeli szentmise. Utána dolgozni megyek. Nekem is korán van, de ez az igazi önmegtagadás. Emellett fontos, amit a numenáriusok vállalnak.

Ők azok, akik laikusként is cölibátusban élnek. Belőlük lehet később Opus Dei-pap.

Régóta vagyok Opus Dei-tag, de pap nem vagyok, mégis cölibátusban élek.

Miért?

Mert minden szervezetnek szüksége van munkatársakra, akik nemcsak „részmunkaidőben” dolgoznak. Egész életemmel az Opus Deinek dolgozom, itt lakom a központban. Persze a többség házasember, családjával él. Én Mexikóból jöttem Magyarországra. Az akkori prelátus küldött, mondván: nagyszüleim úgyis magyarok voltak. Öszszepakoltam, és itt vagyok. Ezt egy házasember nem teheti meg.

Meggondolhatja még magát?

Egy házasember is mondhatja húszévi együttélés után a feleségének: viszlát, a fodrásznő jobban tetszik. De vállalni kell a következményeket. Az Opus Deiben Istennek ajánlottam az életem, és igyekszem becsületes emberként betartani.

„Családjának” megítélése a Vatikánban elég változatos. Az ötvenes években Róma katolikus szabadkőműves-mozgalomnak tartotta Escrivá követőit. A fordulatot II. János Pál pápa hozta, aki megadta az egyszemélyes prelatúra jogát, majd boldoggá, végül szentté avatta az alapítót.

Semmi közünk a szabadkőművesekhez. Aki cölibátusban él, és egész életét erre áldozza, más ember, mint egy szabadkőműves. Amikor Szent Josemaría 1928-ban megalapította az Opus Deit, gondolatai forradalmiak voltak. Azt állítani, hogy egy laikus is lehet szent, gyanús volt az akkori klérusnak. El kellett telnie néhány évtizednek, mire Szent Josemaría tanításait elfogadták.

Magyarországon 1990 óta vannak jelen. Mennyire sikeres a munkájuk?

Sikeres, mert új lehetőséget nyújtunk a katolikusoknak.

Hányan élnek ezzel a lehetőséggel?

Harminc tagunk van, és sok szimpatizánsunk.

Olvastam: Habsburg Ottó főherceg is az Opus Dei tagja.

Ő nem.

Erdő Péter bíboros?

Ő sem, sajnos. Kevés „fontos” ember van tagjaink sorában. Többnyire átlagos polgárok csatlakoznak hozzánk: villanyszerelők, taxisofőrök, orvosok, mérnökök, háziaszszonyok.

A végére hagytam néhány szép példát az összeesküvés-elméletek sorából. Az Opus Deinek tulajdonítják a nyolcvanas évek vatikáni bankbotrányát, és összefüggésbe hozzák önöket a harminchárom napig uralkodó I. János Pál pápa halálával is... Örülök, hogy meg tudom nevettetni.

Csodálkozom, hogy az emberek folyton a titkokat keresik. Mindenkinek üzenem: gyertek, és én megmutatom az Opus Deit. Minket belülről kell megismerni. Dan Brown sohasem járt Opus Dei-központban.