Betegsége 2004-ben hát- és mellkasi fájdalmakkal kezdődött. Horváth István fejlesztőmérnök volt a Matávnál, 2003-ban "az év emberének" választották meg a cégnél.

Horváthot több szakorvos is megvizsgálta, de nem találtak nála semmit. Ekkor pszichiáter kezdte el kezelni depresszióval.

(A Szcientológia Egyháznak határozott véleménye van a pszichiátriai kezelésekről. Az egyházhoz kapcsolódó alapítvány, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért [angol rövidítése: CCHR] prospektusokban tájékoztatja az embereket arról, hogy milyen "bűncselekményeket követnek el ma a világban a pszichiáterek". Nem kizárt, hogy az egyház mély pszichiáter-ellenessége abból fakad, hogy alapítójukat, L. Ron Hubbardot is kezelték hasonló intézményben.)

Eleinte úgy tűnt, Horváth gyógyszeres kezelése eredményes lehet, panaszai enyhültek. Kis idő múltán azonban bejelentkezett hozzá egy auditor (ők valami hasonló funkciót töltenek be a szcientológiában, mint más egyházakban a papok), Demecs István személyében, aki egyébként a sógora volt.

Horváth szülei most úgy gondolják, mindkét gyermeküket elvesztették. Fiuk meghalt, lányukkal, Demecs feleségével a történtek óta pedig nagyon megromlott a viszonyuk. Elmesélik, hogy a fiukat Demecs István és a felesége - azaz Horváth húga - beszélték rá, hogy azonnali hatállyal hagyja abba az orvosi kezelést, inkább ők gyógyítják tovább a Szcientológia Egyház bevett módszerei szerint, százezer forintért. Demecs István felhívta Horváth kezelőorvosát is, hogy közölje vele: "kivonják Istvánt a drogkezelés alól".

A pszichiáternő kérésemre elmeséli, hogy csak párszor találkozott Horváthtal, a férfi szerinte nem volt súlyos állapotban.

Horváth István a szcientológusok beavatkozásának kezdetén táppénzre ment. Mivel Demecs megtiltotta a férfi családjának, hogy találkozzanak vele, amíg a kúra tart, így ők csak Horváth későbbi beszámolóiból értesültek arról, miből is állt ez a kezelés: napi öt-hat órán át 90-100 fokos szaunázásból és mérhetetlen mennyiségű vitaminfogyasztásból. Mindezt a műszaki főiskolai végzettségű Demecs írta elő. A "méregtelenítés" alatt Horváth nagyon roszszul volt: Demecs és felesége mesélte el a családnak, hogy "István mindent összehányt, nagyon büdös volt, nem győzték a törülközőket mosni".

(Demecsnek egyébként nem ő volt az egyetlen páciense, Horváth mellett egy nőt is hasonló módon gyógyított - annak családja azonban még idejében megelégelte a "kúrát", és kivette a kezei közül.)

Demecs javaslatára Horváth István közben különböző szcientológiai tanfolyamokra kezdett járni. Vele tartott Budapestre Demecs és felesége is. Ilyenkor mindig Horváth fizette a benzint, az ebédeket, mindent ő vásárolt. A tanfolyami díjak, adományok és az örökös szcientológiai tagság megváltása mindöszszesen 682 078 forintjába került Horváthnak, erről az összegről van számla, amelyet a Szcientiológia Egyház állított ki. Családja szerint további több százezer forintot is kifizetett, aminek azonban nincs nyoma. Valamint egymillió forintot adott még külön Demecsnek.

2004 októberére Horváth állapota teljesen leromlott. Miután neje nem volt hajlandó belépni a Szcientológia Egyházba, Horváth betegségének az okát már abban látták, hogy a felesége nem szereti eléggé. Horváth olyan súlyos pszichés állapotba került ekkorra, hogy már a Szcientológia Egyház sem tartott rá igényt: szüleivel csak azt közölték, hogy elkövetett egy "ártó" tettet, ezért "etikai tisztet" jelöltek ki a számára.

Demecs István egyetlen kérdésemre sem volt hajlandó válaszolni. Egyetlen dolgot bizonygatott: azt a bizonyos egymillió forintot ő kölcsönbe kapta Horváth Istvántól. Arra a kérdésemre, hogy mit jelent az "ártó tett" fogalma, vagy milyen hatásköre van egy "etikai tisztnek", szintén nem válaszolt.

2004 telén Horváth már odáig jutott, hogy mindennel le akart számolni, ami a múltjához kötötte. Bement a munkahelyére, ahonnan felhívta a vezérigazgatóját és megpróbálta rávenni, hogy a cég használja a Szcientológia Egyház univerzális tanait a munkaügyön is. Feleségének főnökét pedig azzal vádolta, hogy kizsákmányolja az asszonyt, ezért nem tölthet elég időt a családjával.

2005 februárjában a család és a kollégák nyomására végül újra elment Győrbe, a pszichiátriára. Az osztályvezető főorvos úgy emlékszik, hogy Horváth eleinte teljesen elutasító volt, ám pár hónapos kezelés után javulni kezdett az állapota, hazaengedték, majd bejárt a munkahelyére dolgozni.

Amikor Demecs megtudta, hogy Horváth újra pszichiáterhez jár, azonnal megjelent a családnál beteglátogatás címén. A feleség elmondása szerint egyetlen szót sem szólt a beteghez, csak megrovóan nézett rá.

2005. május 6-án Horváth István a kertjükben leöntötte magát benzinnel és meghalt. A hivatalos orvosi szakvélemény szerint pillanatnyi zavart elmeállapotában követte el tettét.

Nem ez az egyetlen hasonló, rejtélyes öngyilkossági eset Magyarországon, amely valamilyen módon a Szcientológia Egyházához köthető. A cukorbeteg Pesti Gábornak 2001-ben szintén szcientológusok javasolták, hogy menjen át saját orvosukhoz, akinek neurológus a szakvégzettsége. Nem lehet tudni pontosan, mi történt ezután - neurológus nem írhat fel inzulint -, de tény, hogy a fiatalember meghalt.

Öngyilkosságot követett még el Sántikné dr. Oltványi Éva (1999) is, aki a szcientológusok tanácsára elutasította a pszichiátriai kezelést, és a kórházból saját felelősségére távozott. Valamint K. Zoltán (2002), akivel a szcientológusok aláíratták, hogy semmilyen esetben sem vehet igénybe ideggyógyászati segítséget. Halála után, mint arról beszámoltak, családtagjainak a Szcientológia Egyház képviselői - a férfi által korábban befizetett félmillió forintos "tanfolyamdíjak" fejében - felajánlották, hogy vegyenek részt ők a különböző képzéseken.

Minden esetben közös, hogy több százezer forint tűnt el "nyomtalanul" a családoktól, ezek az összegek vélhetően a Szcientológia Egyház számlájára vagy valamelyik képviselőjéhez vándoroltak.

Az említett haláleseteknél a családtagok és a barátok vállalták, hogy nyilatkoznak a sajtónak, a nyilvánosság maradt az egyetlen lehetőségük, mivel a történtek hivatalosan nem minősülnek bűncselekménynek.