Az Új Kijelentés rabjai

  2007.01.14. 17:23

Jó ideje annak, hogy szót váltottunk egymással. Utoljára talán a 90-es évek elején. Ennek részletezésébe azonban most nem bonyolódnék bele. Az alábbiak talán erről is elmondanak egyet s mást. Azt azért megemlítem, hogy abban az időben jól együttműködtünk a Fodor Gábor vezette fideszes egyház-politikai kollégiumban (lelkesedve pl. a Magyar Narancs Cápalátogatás című számáért), vagy a hazai protestantizmusnak a második világháború óta valószínűleg egyetlen liberális hangütésű lapja, az Egyház és Világ szerkesztésében. Az idők azonban változnak, és, amint közszerepléseidből kivehető, Te (Új) Kijelentést vettél. És ez fontos! Máskülönben ugyanis Te, a homo moralis, aligha tennéd azt, amit teszel, és ami miatt most e sorokat itt megfogalmazom. (Arról ugyancsak érintőlegesen, hogy egykor Te voltál talán a leghatározottabb szorgalmazója közöttünk az egyházi vezetők átvilágításának. Új Kijelentésed vétele óta viszont ez is más előjelet kapott, és ma már inkább az állambiztonság papi lakájainak történelmi átmentésében érdekeltek oldalán vagy látható.)

Erkölcseiddel tehát semmi bajom. A kijelentések egyébként is természetüknél fogva indifferensek morális szempontból, és a bennük szót kérő transzcendenciában horgonyzó identitás sem képezheti ilyenféle vélekedések tárgyát. Olyan ez, mint a holdkórosság. Jahve vagy Baál, Isten vagy a Csodaszarvas - egyre megy, hiszen ontológiai legitimitásuk feltétlen. Ismeri ezt a Szentírás is: "Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökön örökké." (Mikeás 4,5.)

Ettől persze még a Kijelentésed lehet aggályos. A dilemma forrása e Kijelentés tartalmi szerkezete, és a belőle fakadó konzekvenciák. Mire gondolok?

Talán hagyjuk is az olyan esetek hosszú sorát, mint mondjuk a Krisztus-kufár Semjén Zsolttal való tejtestvéri elköteleződésed, és a kötelező rövidség céljából maradjunk a végénél, a magyar demokrácia őszi elcsőcselékülésének heteinél. Avagy, Hozzád közel álló terminológiával, a rendszerváltás utáni rákfenéink Őszöd utáni állapotainál.

Nos, Őszöd óta két olyan helyen és környezetben láttalak, ahol recsegtek a kőtáblák. Az egyik "a" tér volt, ahol a világtörténelem legmocskosabb indulatai is felszínre gyűrődtek, és ezeken Te nemcsak nem ütköztél meg, de jól is érezted ott magad, és lelkészi identitásod (amit egyébként igyekeztél elrejteni) súlyával "megszentelő" nyomatékot adtál a hömpölygő indulatoknak. Kétszer is jártál ott, amikor fel is szólaltál. Először a civilizáción kívülről odahordott, árpádsávos suhogókkal díszített "felelősök fala" nevű proskripciós gyűlöletparádé árnyékában, majd nem sokkal ezután (október 6-án) azok társaságában, akik maguk is hitték vagy eltűrték felebarátaid egy csoportjának listára vett szidalmazását állítólagos zsidó származásuk miatt.

Hogy is eshetett ez meg, Felebarátom? Mert ha úgy fogalmaztál volna ott a Kossu-thon (Te, aki ismered a félig és félig sem kimondott szavak súlyának titkát), hogy "Baarátaim, Élvtaarsaim!", amit most mondani fogok, az még véletlenül sem szól azok felé, akik az árpádsávos gazemberség jegyében szellőzködnek itt (hiszen természetesen szó sincs semmiféle vétlenül besározódott ősi magyar szimbólumról; a lelkes hungarománok azért választják az árpádsávot, mert a zsidólista szellemiségét sugalló lelkük a leginkább ebben találja meg a gyilkos-szálasista táplálékot); vagy ha legalább jelezted volna szavaid megvonását az akasztásos és pogromízű kultúra hívei felé - nos, akkor még azt gondolnám, hogy én csak a másik oldalán járok a tágas Sínainak, de valahogy majd csak összefutunk. De nem, Te nem mondtad azt, hogy itt vagyok ugyan, de mint papi ember vagyok itt, és azért, hogy elmondjam: veletek együtt én is a zsidó Názáreti megváltottja vagyok, és legszorosabb kötelékeim ehhez a zsidóhoz láncolnak, aki a szeretet elkötelezettje volt, és haláláig ragaszkodott népe leányaihoz és fiaihoz. Nem, Te ott nem tettél bizonyságot az evangéliumról. Nem olvastál Bibliádból, hanem homályos szavakkal ügyesen szörföztél a szennyben, önfeledt magabiztossággal, és az ott lévők közötti egység közös minimumára apelláltál.

Mondhatod persze, hogy Neked sem volt könnyű ott, és hogy mennyire vigyáztál szavaid belső kiegyensúlyozottságára. Igen ám, de mit keresel akkor most e piszok egy másik forráshelyén? Tudod, a Magyar Demokratánál, amelynek karácsony előtti számát éppen Te reklámozod, lendületes daliáddal a címlapon, és egy kiadós interjúval. Jó, a Kossuthra elzavart a Főnököd. De a Demokratához is?! Persze ki tudja? Hiszen nemde ő ajánlja híveinek e szellemi pissoir előfizetését? Ennél is többet mond azonban, hogy minden második lapszám első oldalára jut belőletek (2006-ban a számok több mint 55 százalékában), Fidesz-párttársakból valaki. Mellesleg, ezzel a képcsarnoknyi kompániával tartottál Te parlamenti évadnyitós frakció-istentiszteletet ősszel a Hold utcai református szent helyen. Pokorni úr és Pálinkás úr pedig (volt orbanista kultuszminiszterek) a lap születésnapi zsúrján is ott ropták a táncot a (neo)náci szerkesztőséggel és annak szellemi holdudvarával. Orbán Nemzetes Úr pedig előbb fővédnöke volt az egyik Demokrata-gálának, majd később a Bencsik-gárda aranyszablya díját is felmarkolhatta.

És íme, immár Te is odaértél! Meglelted hazádat?! Betértél abba a szellemi boszorkánykonyhába, amely bármely pillanatban kész lenne kazánba dobni a Sínai-hegyi kijelentést! Felkéredzkedtél egy fórumra (vagy hagytad, hogy felvegyenek, édes mindegy!), ahol mindennapos a nyílt és kódolt zsidózás; ahol a Szentírást, a te Bibliádat is, világmegrontó zsidós mételynek tekintik; ahol természetes Hitler, a Hitlerjugend és a nácizmust védelmező nyilas gazemberség dicsőítése; ahol kötelező penzum a soa relativizálása és kétségbe vonása; ahol a lap hátulján (a képeddel díszített számban is) és könyvajánlóiban a Demokratát kiadó Magyar Ház Alapítvány könyvszolgálati hálózatát és termékeit reklámozzák. Amint jól tudod, e bűnbarlangok elsődleges kereskedelmi profilját az Isten- és Krisztus-ellenes náci és rasszista, xenofób irodalom forgalmazása adja. Tömegével lelhetők itt fel például Bosnyák Zoltán, Adolf Hitler, Szálasi Ferenc, továbbá egyéb alvilági szerzők olykor kifejezetten gyilkos ösztönöket élesztgető munkái. Keresztény lelkész számára külön is "ajánlható" "művek" (kivált karácsony tájékán) a "Magyar Jézus" vagy a "Jézus király, a pártus herceg" című kiadványok, amelyek Jézus és üzenetének zsidós meghamisításáról, a bibliai Jézus-kép kártékony voltáról elmélkednek. Te és ti pedig, az Új Kijelentés rabjai, e szerzőket és műveik terjesztőit "kereszténynek" és "nemzetinek" "hiszitek", és Te pedig a polgári erkölcsökről papolsz az októberi rendvédelmi ügyekkel kapcsolatos Demokrata-interjúdban. És amúgy mellesleg, Te vagy közben a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának az elnöke. És amúgy, egyáltalán nem mellékesen, egy kicsit sem szégyelled Magad? Te, aki pontosan tudod, hogy a keresztény lelkészi hivatásod (ha még érdekel) alapjánál álló hagyományban a kizárólagos centrum csak a Sínai Istene és Fia, a Názáretben született zsidó evangéliumához való vertikális elkötelezettség lehet, és hogy csak ebből az optikából szemlélhető minden más isten munkássága is?

Afféle megrögzött baloldaliként értenélek én persze felhevült plebejus igyekezetedben is. Ám én is jártam "a" téren. No, nem akkor, amikor ti is ott voltatok, hanem amidőn ti, nyakkendős forradalmárok, árpasört és vörösbort szürcsölgettetek a Tévé előtt, vagy éppen vérlázítóan erkölcstelen soraitokat irogattátok a húgyban és piszokban tocsogó szerencsétleneknek arról (mint pl. a rémséges Pilhál György a Magyar Nemzetben), hogy "tartsatok ki, kedveseim, ott, a Kossuth téren!... Ha majd beáll a hideg, viszünk nektek paplant, takarót". Firkáltátok mindezt azoknak, akik kilóra megvett öntudatlansággal átvitték nektek a "forradalmat" egyik délutántól a másikig, míglen aztán opportunusnak nem találtátok használt áruként túladni rajtuk.

És értenélek én nagy jogvédő vehemenciádban is. Annál inkább, mert magam is egyetértek a rendőri túlkapások elleni fellépéssel, mi több, úgy gondolom, hogy Budapest rendőrfőkapitánya az ország és a magyar demokrácia szégyene (aki szemrebbenés nélkül végighazudta a teljes nyilvánosságot azzal, hogy primitív utcai botlásnak állította be, amikor néhány - mindegy, hogy hány -, önmagából kivetkőzött szadista beosztottja nácik módjára vert és rugdosott fetrengő embereket), és úgy vélem, hogy Gergényi úr helyén maradása a magyar liberálisok és a teljes magyar baloldal sajnálatos gyávaságának a rémisztő tükre. Te azonban mintha valami más célból lihegnél. Te a jelenlegi kormányzatot mint olyant próbálod meg rendőrállamnak beállítani. Úgy magunk között (kilépve egy röpke pillanatra a párt és a pénzecske diktálta mesefolyamból), ezt azért ugye nem gondolod komolyan? És aztán, ami a legszebb! Mindezt előbb a talpig antifasiszta Kőszeg Ferenchez dörgölődzve előadni (aki, Veled ellentétben, rohanvást menekülne a másik oldalra, ha szembejönni látná a volt pártrovatos Bencsiket és bandáját), majd most pedig egy tőről metszett kereszténygyalázó, (neo)náci lapban?

(Olvasom éppen, hogy a Mélység és magasság című kötetedet bemutató Orbán Viktor szerint a Fidesz ellenségei a keresztény értékrendet gyűlölik, és olvasom azt is, hogy a Ti oldalatokon hangsúlyosan megjelent keresztény értékrend nagyban köszönhető Neked. Miről is beszélünk? Miről is beszél ez az újdonász vallásvigéc?)

Hogy látod mindezt, kedves Zoltán Felebarátom? Szinonimái lehetnek-e egymásnak krisztológia és nacionológia, Kánaán és Etelköz?

Barátsággal,