Az "Intelligens Tervezettség" koncepciója kérdésként megfogalmazott sugalmazó állításokat szegez szembe a tudomány kérdéseket szülõ, de bizonyított állításaival. A módszer nem új. W. Paley csaknem kétszáz évvel ezelõtt "Natural Theology" (A természet teológiája) címû, híres mûvében mintát kínált a "vajon miként lehetne másként magyarázni?" típusú érvelésre. A gondolatmenet egyszerû. Végy egy ma még nem tökéletesen ismert jelenséget - tekintsünk el most attól, hogy Tasi István válaszcikkének (Nem rajtunk múlik, május 21.) példáiban szereplõ jelenségek csupán számára megmagyarázhatatlanok -, jelentsd ki, hogy a tudomány képtelen, sõt soha nem is lesz képes azt megmagyarázni, s kínáld fel az "Intelligens Tervezettség" hipotézisét mint tudományt.


Az evolúció azonban - szemben Tasi állításával - nem hipotézis. Olyan elmélet, amely egyre több tudományterületen bizonyítja alkalmazhatóságát és helytálló voltát. Az "Intelligens Tervezettség" modellje ezzel szemben valóban hipotézis, amely bizonyításra vár. A könyvek, amelyekre a cikk szerzője hivatkozik, nem tudományos művek, szerzőik előítéleteik szerint "csemegéznek" a tényekből. A sugalmazott interpretáció fogalmai jellegzetesek: "megmagyarázhatatlannak tűnik", "pillanatnyilag nem sok esély", "feltehetően". Olyan tudományos álarcba öltöztetett, népszerű tudományként felkínált művekről van tehát szó, amelyekben keverednek a valódi tények az ideologikus szómágiával.

"Az állati ösztönök eredete szintén megmagyarázhatatlannak tűnik" - írja Tasi István. Különös, hogy éppen ezt hozza szóba, hiszen ez az evolúció talán legjobban feltárt területe. A kérdés már régóta nem az, hogy evolúcióval vagy a nélkül alakultak ki az állati ösztönök, hanem az, hogy az egyes konkrét esetekben a szelekció mely mechanizmusa - a természetes, a szexuális, vagy esetleg a csoportszelekció - volt a meghatározó. Ebben a kérdésben valóban késhegyig menő vita folyik, de olyan kutatók között, akik egyaránt az evolúciót tekinti alapnak. "A világ és az élőlények eredetének kérdése nem vizsgálható a tudomány szokásos eszköztárával" - állítja a válaszcikk szerzője. Meghökkentő akkor vetni a tudomány szemére a keletkezések elemzésére való képtelenséget, amikor egyre több kísérleti tény halmozódik fel az élet, az ember és a tudat kialakulásáról, amikor az első kísérleti adatokat nyerjük a "Big Bang", vagyis a "Teremtés" előtti állapotokról, és fejlődésnek indult egy forradalmian új módszer, az ún. ágens alapú programozás, ami lehetővé teszi a komplex rendszerek kiemelkedésének szimulációs vizsgálatát - legyen szó az élő anyagról, az emberi társadalomról, az erkölcsről, a tudatról.

"A napjainkban kiötlött eredetelméletek hátterében gyakran materialista világnézeti állítások húzódnak meg" - mondja Tasi. A tudománynak valóban nincs szüksége Istenre, míg egy tudósnak lehet. A tudománynak éppen ezért "csak" módszertana van, nem világnézete. A tudós viszont, mint a társadalom bármely tagja, lehet világnézetileg elkötelezett, ám a tudomány világnézetileg valóban semleges. Nincs materialista és idealista tudomány. Ugyanakkor a tudomány természetes beállítódása volt és marad, hogy a világot önmagából - minden külső, természetfeletti, "intelligens tervezői" közbenjárástól mentesen - magyarázza. Ebben az értelemben a törzsfejlődés - ellentétben Tasi állításával - nem hiten alapul, az élőlények fokozatos kiemelkedése pedig nem dogma, hanem a kutatások által bizonyított tény. Ha azonban valaki azt mondja, hogy az "Intelligens Tervező" a tudomány eszközeivel megközelíthetetlen, akkor ez olyan dogma, amelynek kutatásával tudósként nem érdemes bajlódni. Ettől még emberként gondolkodhatok felőle kedvem szerint. Megkövetem hát Mező Ferencet (Mogyorófavessző, május 26.), ha egyoldalúnak látta vallásfelfogásomat. Soraiból azt olvastam ki, egy oldalon állunk, amikor azért szállunk síkra: soha többé ne kerüljön sem gyerek, sem felnőtt abba a helyzetbe, hogy akár hívőként, akár ateistaként meg kelljen tapasztalnia a megalázottság élményét. Cserébe nézze el nekem az általa "kissé avíttan tudományvédő" szellemiségnek nevezett beállítódásomat, amely bizonyára azt tükrözi, hogy a tudományt éppen olyan csodálatosnak, élőnek, izgalmasnak, szépnek, az életet boldoggá tevőnek érzem, mint éreznek mások istenük iránt.

Azt javaslom, kövessük Darwin példáját. Gyűjtsük a tényeket, végezzük a kísérleteket, ellenőrizzük újra és újra a modelleket, s ha kellő indoka van, vessünk el bármely elfogadott elméletet, közben pedig értsünk szót mindenkivel, aki hajlandó a párbeszédre, és gondolatra gondolattal válaszol. A tudomány attól sikeres, hogy maga is az evolúcióra épül: a gondolat szabadságán, a megmérettetés kényszerén és a valóságnak való megfelelésen alapuló szelekcióra. Várom tehát az "Intelligens Tervezettség" modell követőinek pontos és ellenőrizhető állításokat tartalmazó és kísérletekkel alátámasztott cikkeit. Ám addig is, biológiaórákon csak tudományt - evolúciót - oktassunk. Az "Intelligens Tervezettség" elméletét pedig hagyjuk a vallási órákra.