Sokakban nem tudatosult még, hogy a keresztény vallási fundamentalizmus előretörése és a társadalom polarizálása ennek nyomán távolról sem magyarországi jelenség. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy csak egyes országokat jellemez a vallásos jelszavak megjelenése a politikában, a politika és a vallás keverése a közélet területén. A valóságban nem kevesebbről, mint egy tényleges társadalmi rendszerváltás eszméjéről, egy merőben új társadalmi modell bevezetésének a szándékáról van szó, globális szinten.

Fontos felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban a május 7-re meghirdetett "Tízparancsolat napjára" az USA-ban, amely a vallási fundamentalizmus nagy erődemonstrációjának ígérkezik. Evangelikál, katolikus, ortodox és zsidó vallási vezetők összefogásával és közös szponzorálásával akarják megtartani a Tízparancsolat első évenkénti ünnepnapját. Ellentüntetésként hirdették meg ezt a napot azokkal a bírósági határozatokkal szemben, amelyek a Tízparancsolat és egyéb vallási szimbólumok eltávolítását rendelték el közintézményekből - állam és egyház alkotmányos elven nyugvó szétválasztása jegyében. A "Tízparancsolat napja" toborzás és erődemonstráció lesz az amerikai társadalmon belül jó ideje zajló "keresztes háború" győzelemre vitele érdekében.

Néhány sor szószerinti idézet az amerikai vallási jobboldal által közzétett felhívásból (http://tencommandmentsday.com): "A Tízparancsolat kihelyezése más hitünkkel kapcsolatos szimbólumokkal együtt erőteljes, látható bizonyságtétel amellett, hogy Amerika "Isten nemzete". E jelképek eltávolítása a közintézményekből azt mutatja, hogy a szekuláris humanista program meg akarja semmisíteni nemzetünk erkölcsi örökségét. A világi humanisták hazánkon belüli támadásával és a radikális iszlám nemzetközi hálózatának külső fenyegetésével szemben a hívő népnek védőfalat kell kiépítenie - "Jeruzsálem várfalát". Isten téged őrállóként állít erre a falra. Nem ülhetnek nyugton azok, akiknek fontosak a hagyományos értékek, nem nézhetik végig tétlenül azoknak az alapelveknek az elmozdítását, amelyek ezt az országot naggyá tették. A Tízparancsolat, amelyet képviselnek, mindennemű erkölcsi kódex szíve, amelynek újra társadalmunk szívébe kell helyeztetnie. Nem engedhetjük meg, hogy a tradicionális értékek ellenzőinek a terve sikerüljön."

A továbbiakban e mozgalom támogatásának a négy lehetséges módját ismerteti a felhívás. Csatlakozni lehet a Tízparancsolat Társasághoz (Ten Commandments Commission). Aki ezt teszi, az "nyilvánosan hitet tesz a tradicionális zsidó-keresztény értékek mellett, továbbá megvallja: hisz abban, hogy mind saját nemzetünk körében, mind pedig a világban helyre kell állítani Isten Szava tekintélyét". A második lehetőség a Tízparancsolat jelvény megszerzése és viselése, ami "erőteljes kinyilvánítása a Tízparancsolat Isten szavaként való tisztelésének és az ezen az alapon álló egységhez való hozzátartozásnak". A harmadik út az ünneplésben való részvétel 2006. május 7-én, vasárnap. Felszólít a felhívás minden vallási vezetőt arra, hogy speciális ünnepségeket és felrázó prédikációkat tartson ezen a napon. A negyedik lehetőség azoknak a törvényjavaslatoknak (S520/HR1070) a támogatása, amelyeket a Kongresszusnak nyújtottak be "az állampolgárok vallásszabadsága védelmében", annak érdekében, hogy "joguk legyen elismerni, megvallani Istent Amerikában".

Az idézett felhívás restaurációról, helyreállításról, az amerikai "nemzeti örökség" iránti hűségről beszél. Az olvasó itt talán zavarba jön, mert eddig úgy tudta, hogy az állam és egyház szétválasztásának a következetes érvényesítése és a lelkiismereti szabadság feltétlen védelme képezi az amerikai örökséget. Valóban az utóbbi a klasszikus amerikai hagyomány. Fontos tisztán látni azonban, hogy a 18. század végén, a nemzet alapításakor két protestáns irányzat létezett Amerikában. Az egyik az egyház szellemi irányításának alárendelt theokratikus állam eszméjét képviselte, a másik az állam és egyház szétválasztását, a lelkiismereti szabadság teljes tiszteletben tartását biblikus keresztény szemlélet alapján. A nemzetalapító atyák gondolkodását az utóbbi irányzat határozta meg, amely találkozott, egybecsengett az európai szekuláris liberalizmus eszméivel, noha az amerikai atyák istenhívők voltak, a biblikus szabadságeszméket képviselték. Tény tehát, hogy létezett egy theokratikus irányzat is kezdettől fogva az amerikai protestantizmuson belül, az viszont nem igaz, hogy ez lenne a nemzeti örökség, sőt, a valláserkölcsi alapokra épített theokratikus társadalom eszméje abszolút ellentéte a nemzetalapító atyák alapelveinek.

Az alkotmány 1791-ben beiktatott 1. sz. kiegészítő pontja képezi az amerikai nemzeti örökséget a társadalom és a vallás viszonyát illetően: "A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában, nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot�" A nemzetalapítók olyan társadalmat akartak, amelyben soha nem ismétlődhet meg az a vallási türelmetlenség, amely az ún. zarándok atyákat szülőföldjük elhagyására és egy civilizálatlan földrészre való átmenekülésre késztette, mivelhogy a lelkiismereti meggyőződésüknek megfelelő keresztény hit gyakorlására nem volt más lehetőségük. Az állam és az egyház következetes szétválasztása, a szabad társadalom megvalósítása tette naggyá az amerikai nemzetet, nem pedig a theokratikus modell. A történelem átszínezése, a tényekkel merőben ellentétes átértelmezése sajnos nem új dolog a nap alatt.

Jelentőségteljesek az alábbi kulcskifejezések az idézett felhívás szövegében: "a társadalom szívébe" kell helyezni a Tízparancsolatot, helyre kell állítani Isten Szava tekintélyét az amerikai társadalomban és a "világban", továbbá "védőfalat" kell emelni, megosztva a társadalmat, megkülönböztető jelvénnyel kell demonstrálni, új törvények bevezetéséért kell harcolni. Hatalomra jutva azután majd le lehet számolni a humanista, szekuláris elemekkel és a másként gondolkodó vallási kisebbségekkel.

Érdemes összehasonlítani ezt a programot - egy rövid felvillantás erejéig - az eredeti, biblikus keresztény eszmékkel. Az evangéliumokat olvasva bárki számára egyértelművé válik, hogy a kereszténység alapítója, Jézus nem a "társadalom szívébe", hanem az egyes hívők szívébe akarta helyezni a Tízparancsolatot: "Adom az én törvényemet az ő szívükbe, és az ő elméjükbe írom be." (Zsid 10,16) Továbbá, Isten törvénye a "szabadság törvényének" (Jak 2,12) neveztetik, azaz csakis személyes szabad választás, az elme és a szív azonosulása alapján lehet e törvény hívévé valaki.

Az egész társadalom szívébe csak úgy lehet belehelyezni a Tízparancsolatot - azaz kötelezővé tenni a hozzá igazodást minden állampolgár számára - ha az egyének lelkiismereti szabadsága semmit sem számít, sőt eltiportatik. Ismét időszerűvé válik Pascal 17. században megfogalmazott figyelmeztetése: "A mindent szelídséggel intéző Istennek az a módszere, hogy az értelembe észokokkal, a szívbe pedig kegyelme segítségével ülteti el a vallást. De ha erőszakkal és fenyegetéssel akarják beleplántálni az értelembe és a szívbe, akkor nem a vallást, hanem a félelmet vetik el benne." (Gondolatok)

Minden szabadságszerető embernek - akár a humanizmus, akár a biblikus keresztény eszmék alapján ragaszkodik állam és egyház, vallás és politika szétválasztásához -szükséges ma végiggondolnia, hogy mekkora tét forog a kockán. Tudatosulnia kell annak, hogy igencsak szükséges megerősíteni a védőfalat az alapvető emberi szabadságjogok körül, mindenekelőtt az eszmei felvilágosítás eszközével.