"Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt... Ha pedig nem köt békességet veled..., és ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fíneműt [férfit] fegyver élével" (Mózes V. Könyve, 20. rész).

Ugyanazon istent szolgáló két vallás (bár isten neve különböző) egymásra nagyon is rímelő parancsai, bár lehetne más vallások hasonló törvényeiből is idézni. Mindenesetre a mostani félelmetes események tükrében, amikor hetek óta megrázó képeket közvetítenek a tévéadások dühtől égő tekintetű, kiáltozó, öklüket rázó tömegről, felgyújtott követségekről, egymástól távoli országokban-városokban sokezres tüntetésekről, igencsak aktuális a kérdés: miért teszik? Látszólag egyszerű a válasz: a hit parancsára, Isten képviselőjének védelmében.

Végül is mit takar ez az erő - a vallásos hit -, amely arra bírja az embereket, hogy gyűlölködjenek vagy imádjanak, megalázkodjanak vagy öljenek? Milyen hatása lehetett a hitnek az emberré válás folyamatában, a társadalmak kialakulásában? Érdekes összefüggéseket mutatnak ki a tudósok, köztük Robin Dunbar brit professzor, a hit előnyeiről az evolúciós fejlődésben. Szerintük a hit nagyon fontos előremozdító tényező az evolúciós fitnesz (alkalmasság) tekintetében. Először is magyarázatot ad a világmindenségre, és ez lehetőséget teremt az embernek, hogy befolyásolja azt, esetleg úgy is, hogy elnyeri a szellemi erők közbenjárását. Másodszor jobbá, elviselhetőbbé teszi az életet, harmadszor pedig, azzal, hogy erkölcsi törvényeket állít föl (olykor igencsak kegyetleneket, mint az előző két idézetből is kitűnik), rendezett társadalmat hoz létre. Végül lényeges tényező, hogy erősíti a legtöbb ember számára nagyon fontos érzést: egy adott közösséghez, csoporthoz tartozást.

A természettudományok szempontjából különösen lényeges a második feltevés: a hitnek a jóérzést, a kellemességet, a boldogságot és a megkönnyebbülést előmozdító érzete. Érdekes, hogy a ma élő biológusprofesszor is egyetért Marx plasztikus megfogalmazásával: a vallás a tömegek ópiuma. Ma már ennek az állításnak biológiailag is alátámasztható az érvényessége, tudományosan is megmagyarázhatók a csodás jelenségek. Szociológusok kimutatták, hogy a valóban hívő emberek boldogabbak, egyes esetekben (például agyvérzés vagy sebészeti beavatkozás után) gyorsabban gyógyulnak. De a közösséghez tartozás, a közös rítusok, az együtt éneklés, a ritmikus mozgás, a tánc, a közös ima, könyörgés is erősítik a jó érzést, sőt még a fájdalmat is elnyomhatják, mint például keresztény flagellánsok (önostorozók) vagy az önmagukat tűkkel szurkáló, karddal megvágó mozlim hívők esetében tapasztalható. Ez a közös cselekvés, közös mozgás, éneklés, kiáltozás egyébként nemcsak vallási-hitbéli öröm, hiszen hasonló tüneteket láthatunk például a futball-rajongók esetében is. A csoportérzés a társadalmi fejlődés szempontjából igen előnyös lehet, mert összetartja, mintegy "összeragasztja" a társadalmakat. Mára már kimutatták, hogy a rítusok, a közös élmény a jó érzés, a boldogság keltésében nagy szerepet játszó endorfinokat szabadít fel az agyban. Ezek az anyagok fontos szerepet játszanak a fájdalom enyhítésében, sőt az immunrendszer erősítésében is, ami esetleg megmagyarázhatja, átlagban - de nem egyénenként! - miért egészségesebbek a hívő emberek (amiben persze a józanabb életmód is szerepet játszhat). Sőt feltehető, hogy endorfin szabadul fel, és kelt jóleső érzést akkor is, ha az egyén aláveti magát a közösség előírásainak.

Messzemenően nem eldöntött kérdés még, hogy mikor fejlődött ki a vallás az emberi közösségekben. Régészeti leletek, első temetkezési szokások megjelenése alapján próbálnak az archeológusok következtetni arra, mikor kezdett az ember először hinni egy halál utáni életben, egy "másik" világ létezésében. Az erre utaló nyomok, amelyek többé-kevésbé kifinomodott teológiai elméletet is feltételeznek, mintegy 25 ezer évre vezethetők viszsza, bár az anatómiailag embernek nevezhető lény már mintegy 200 ezer éve kialakult. Erre alapozva és biológiai következtetésekkel összekötve lineáris összefüggést lehet találni a gondolkodási tevékenységeket jelentősen meghatározó homloklebeny szürkeállományának tömege és a céltudatos tevékenység szintje között. Másrészt kutatók azt is kimutatták, hogy összefüggés lehet az agykéreg mérete és a főemlősök által alakított csoportok mérete között. Ez a "szociálisagy-hipotézis" arra enged következtetni, hogy első őseink mintegy 120 fős csoportokba tömörülhettek. A vallás pedig arra szolgálhatott, hogy kohéziós erejével összetartsa a csoportokat.

A hitnek és a hitet leképező vallásoknak ez a pozitív, kohéziós szerepe időnként - sajnos az emberi történelem során túlságosan is gyakran, mint éppen napjainkban is - romboló tevékenységek beindításába és alátámasztásába csap át, egyebek között azért is, mert az ellenfél, az ellenség képe jelentősen erősíti a csoport-összetartozás endorfint kiváltó hatását. Sűrűn tapasztalhatjuk, ehhez elegendő egy valóban ellenszenves ténykedés (a vallásalapító próféta kigúnyolása), avagy hogy csapatunk igazságtalanul kapta a tizenegyest.

A hit fattyú gyermeke

Látomások, horoszkópok, seregnyi fajta jóslat - tenyérből, kártyából, kristálygömbből, kávézaccból -, halottidézés, paranormális érzékelés és cselekvések. Lehetne még sorolni a hit, a hinni - akarás bizarr hajtásait. Híveinek száma nem kevés, a fejlett országokban is, nem csak a szegényekben. Ők azok, akik nem hajlandók figyelembe venni, hogy létezik valószínűség, annak különféle mértékei lehetnek, létezik véletlen, és hogy a jelenségek döntő többségét logikai és természettudományos úton meg lehet magyarázni. A legújabb pszichológiai kutatások már sok mindenre magyarázatot adnak. Például feltételezik, hogy azok, akik ilyen jelenségek felismerésére és alkalmazására képesek, egyszerűen könnyebben tudnak előhalászni információkat a tudatalattijukból, mint a többiek. Persze az esetek többségében sokkal inkább csalásról - vagy legyünk finomabbak: ügyes bűvészkedésről - van szó, mint valódi természetfölötti képességekről vagy földön kívüli érzékelésről (ESP). Egy tudományos kísérletben például lefelé fordított kártyákon szereplő ötféle szimbólumot (kör, négyszög, csillag, kereszt és három hullámvonal) kellett felismerniük a vállalkozóknak. A kísérleti személyek egy részének nagyon rövid időre bevillantották a kutatók a soron következő kártyán lévő jelet. Olyan gyors volt a villanás, hogy nem tudatosulhatott az illetőben. Mégis, ők jóval nagyobb arányban találták el a helyes választ, mint a másik csoport.

Egyes pszichológiai és agykutatási eredmények egyébként arra utalnak, hogy azoknak a személyeknek, akik hisznek a paranormális jelenségekben, erősebb az agyuk jobb féltekéjének aktivitása, és könnyebben kapcsolnak össze gondolatban látszólag távol eső fogalmakat, mint a nem hívők. Ezt 2000-ben egy svájci kutatócsoport elektroenkefalográfos kísérletekkel be is bizonyította. (Sz. Zs.)