A cikknek - minden valószínűség szerint - a lényeges tartalmát az adja, hogy Magyarországon a Heti Világgazdaság egyik írásának a "sűrítménye" szerint "(...) az egyházbarátnak tűnő kormányzati lépések többsége nem más, mint szavazatszerzési akció". Teljesen érdektelennek tartom, hogy mi adott lökést, különösen a millenniumi év vége felé és végén ennek az egyház- és vallásbarát politikának, egy a lényeg: az alkotmány vonatkozó rendelkezésének a megtartása, ha valaki esetleg nem ismerné, idézem: "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik." Hogy hihetőbb legyen az, amit leírtam, idézem a törvényhelyet is: 60. § (3) bekezdés. Sajnálatosan - ezt nem először tapasztalom - a kormányzat akkor vigyáz kínosan a jogszabályok megtartására, ha ehhez valami elemi érdeke fűződik. A 2002. évi választást tekintve e rendelkezés megtartásához nem fűződik elemi érdeke, sőt mi több, ahhoz fűződik érdeke, hogy az alaptörvénynek az imént idézett rendelkezését félretegye, és mint legutóbb a Nagyboldogasszony-napi esztergomi szentmisét, tőle telhetőleg támogassa (hogy milyen eszközzel, annak felismerését a tisztelt olvasóra bízom). Azért, hogy visszatérjek az eredeti témához (nem pontosan idéztem a címet), a Heti Világgazdaság szeptember 1-jei számából Vallás és ateizmus Európában című hosszabb keretes cikket. Minden alapom megvan arra - előző tapasztalataimból merítve -, hogy a cikket szinte kínos pontosságú adatok "tárházának" tekintsem. Előrebocsátom azt is: arra természetesen nem gondolok és nem is gondolhatok, hogy a cikket a-tól zet-tig kiollózzam, arra viszont igen, hogy a cikk adatokat tartalmazó konklúziójából merjek, hogy láttassam, hogy a kormányzat világnézetileg szűkebb térre szorul, mikor az előbb idézett alaptétel alkalmazásáról van szó. A cikknek több mint a fele azt taglalja kellő részletességgel, hogy az egyes európai államokban miként viszonylik egymáshoz az állam és az egyház, és hol, milyen mértékben élvez vagy élvezett prioritást az állam vagy az egyház. Ami a cikk második részét illeti, arra kényszerülök, hogy a bevezető mondatát - annak fontosságára tekintettel - idézzem: "Ami a vallásos meggyőződés mélységét és szélességét illeti, a jelek arra utalnak, hogy folytatódik Európa évtizedek, évszázadok óta tartó szekularizációja" (valaminek kivétele az egyházi hatáskörből és átadása világi hatáskörbe). Néhány példa: a népesség 8 százalékára tehető a gyakorló katolikusok száma, Németországban a lakosság egyharmadát kitevő katolikusok közül csak minden hatodik rendszeres, heti templomjáró, az egyharmadnyi evangélikus közül csak minden huszonötödik. Ausztriában 1999-ben több mint 44 ezren szüntették meg egyházi tagságukat. Azt hiszem, elég ez a néhány példa a tendencia illusztrálására. Európa keleti felében a kilencvenes évek elején tapasztalt hitbuzgalmi újjáéledés több helyen kifulladóban van. Például Csehországban annyira, hogy a "bársonyos forradalom" után egy közvélemény-kutatás során a megkérdezettek közel kétharmada ateistának vallotta magát. Sapienti sat (a bölcsnek elegendő) ezek a szinte hevenyészve "összegereblyézett" adatok arra, hogy felismerjük a tendenciát: a polgári Magyarország létének puszta hangoztatása nem elég ennek létének bizonyítására, a polgári forradalmak elveinek magyar talajba ültetéséről van szó - és ezt kell tudniuk a polgári demokrácia híveinek. A polgári demokráciáról úgy beszélni, hogy "életünket és vérünket"! érte, de egyes megnyilvánulásaiban visszatérni a feudalizmushoz, valahogy ez nincs összhangban. Ez az írás a legkevésbé sem szándékozott "vádirat" lenni a magyar államnak az egyházak, a vallás iránti olthatatlan szeretetének a csökkentése érdekében, csupán arra gondolt: tegyünk helyre mindent oda, ahova való: aki vallásos, istenhívő, minden korlátozástól mentesen buzgón gyakorolhassa világnézete vallási parancsait, aki viszont ateista, vagy nem az, de világnézetének nem része a vallásosság, az pedig hallhassa világnézetének gondolatait - hogy ki ne mondjam - a "királyi" televizióban, és ismerhesse meg a világ keletkezésének és más egyebeknek tudományos megalapozását. Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője körülbelül ennek adott hangot a napokban.

Dr. Gombos Endre